Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 13 (225. szám) - Az ülésnap megnyitása - A társadalombiztosítás helyzetéről szóló politikai vita - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP):
2914 DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Megmondom őszintén, nem csalódtam túlságosan, hiszen nem vártam ettől a vitanaptól azt, hogy most hirtele njében a kormány elővarázsolja azokat a hosszú távú elképzeléseit, amiket eddig két és fél év alatt nem láthattunk. Csodálkoztam volna, ha ez történik, akkor nagyon szigorúan titokban kellett volna tartani az utolsó időben. Márpedig a társadalombiztosítás, a járulékrendszer, a költségvetés körüli vitákban világossá vált, hogy nincs a kormánynak átgondolt, hosszú távú koncepciója arról, hogy mit is akar valójában csinálni; ahogy a nyugdíjrendszerrel kapcsolatban is néhány szlogenszerű megállapítás kering a l evegőben, és mindenki azt hiszi, hogy megtalálta a varázskövet, hogy lehet a nyugdíjrendszert hosszú távra megoldani, úgy épp ennyire tisztázatlanok a részletkérdések, és nem tudnak válaszolni alapvető kérdésekre. Márpedig amíg ezeket a kérdéseket nem vála szolják meg, addig nem szabad egy ilyen nagy ellátórendszer reformjába belefogni, mert nagyon nagy baj az, ha megkezdik a reformot, és utána kiderül, hogy rosszul indultak el, vagy éppen még többe kerül. Ugyanez a gond az egészségügy reformjával, hiszen né hány szlogenszerű megállapításra alapozva beindítottak egy folyamatot, amit még nem látják, hogy hova vezet, de hogy jóra nem, az biztos, és hogy meg kell állítaniuk, az is biztos, mert végrehajthatatlan lesz ez a törvény, és végrehajthatatlan ilyen módon a betegek súlyos veszélyeztetése nélkül ez a folyamat. Tehát az egyik szomorú dolog az, hogy itt a vitanapon sem láthattunk egységes, hosszú távú és határozott koncepcióját a kormánykoalíciónak, és a kormánykoalíció hozzászóló képviselői közötti ellentmond ások is pontosan erre mutattak rá. Én mégis azt gondolom, hogy amit itt felvázoltam mint programot, azon nagyon tanácsos volna elgondolkozni, tisztelt képviselőtársaim. Az elmúlt években nagyon sok vita volt azon, hogy vajon a magyar gazdaság, amelyiket a korábbi években oly mértékben adósítottak el és ily mértékben - hogy úgy mondjam - elzálogosodtak vagyontárgyai, ilyen fizetési kötelezettségek mellett, ilyen állandó tőkekivonás mellett a gazdaságból magára tude találni. Az elmúlt hat év története nem eg észen erre mutat. És hogy a további stabilizációk majd mit jelentenek, az még nem világos senki számára. Ezért azt hiszem, hogy valóban a megközelítésen kellene változtatni, mert ha elzálogosították az ország vagyontárgyait és mondjuk, termelőeszközeit - h ogy ilyen szépen fejezzem ki magam, de talán leegyszerűsítem a dolgot, hogyha a halásznak a hálóját elzálogosították , és ezt a zálogtárgyat a hitelező elviszi, akkor nemcsak most, de soha többet nem fog tudni semmit sem visszafizetni. Ezért én azt gondol om, hogy nekünk olyan megoldásban kell gondolkoznunk, amikor meg tudjuk termelni a visszafizetendő összeget. Ezért mondtam én el azt, hogy azok helyett a gondolatok helyett, amik régóta forognak az országban mindenféle adósságátütemezésekről, amiről minden ki tudja, hogy egy rendkívül veszélyes dolog, mert nagyonnagyon súlyos következményekkel járhat az országra, nem adósságátütemezésben kellene gondolkozni, hanem olyan speciális megoldásban, ami gazdasági programnak tekinthető. Tisztelt Képviselőtársaim! N em tudom, emlékezneke, hiszen ez a gondolat akkor merült fel először, amikor ez a kormány Békesi László pénzügyminisztersége alatt járt kint Nyugaton a pénzügyi köröknél és szeretett volna hitelhez jutni. Csakhogy nem tudott letenni olyan programot az asz talra, amelyikre azt mondták volna, hogy lám, itt van ez a hitel. Nos, én úgy gondolom, és a Magyar Demokrata Néppárt úgy gondolja, hogy egy ilyen típusú program alkalmas lehet arra, hogy olyan változásokat idézzen elő a gazdaságban, amikortól már meg tudj a termelni a gazdaság nemcsak az eddigi kölcsönök törlesztését, hanem önmaga ellátórendszereinek továbbfejlesztését. Mert azt mindenkinek tudni kell, hogy egy ilyen típusú átalakítás kérem pénzbe kerül. És akik Chilére hivatkoznak, azok azt is tudják, hogy Chilében is pénzbe került, és máshol is, ahol ilyen lépéseket tesznek. Ebből következik, hogy véleményem szerint, nagyon komolyan el kellene gondolkozniuk ezen a megoldáson, természetesen ezt sem lehet három nap alatt és kapkodva végrehajtani. Minden egye s lépését alaposan ki kell gondolni, meg kell tervezni, és úgy lehetőleg beléptetni. Véleményem szerint ez hosszú távon megoldást jelenthet az országnak.
