Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 13 (225. szám) - Az ülésnap megnyitása - A társadalombiztosítás helyzetéről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - KELLER LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF):
2912 A bizt osítási rendszer beéréséhez általában ötven évre van szükség. Tehát hogyha valaki nem politikus, hanem államférfi szeretne lenni - legalábbis reggelente, amikor belenéz a tükörbe , akkor generációnyi időben kell gondolkozni. Éppen ezért rendkívül sajnálat osnak tartom, hogy az együttgondolkozást igénylő kérdésekben ily titkolódzás tapasztalható a kormány és a kormánypártok részéről. Hallottuk, hogy noha a törvényalkotási programban megígérték az idei év második félévére a társadalombiztosítási, a nyugdíj, az egészségügyi törvényeket, ezeket nem kapjuk meg. (14.30) Nem tudtunk világos választ kapni azokról az úgynevezett koncepciókról, ami alapján az átalakítást elképzelik. Kósza hírek szerint komoly ellentét van a Pénzügyminisztérium és a Népjóléti Miniszté rium között ezekben a kérdésekben. Nem kósza hírek, hanem hallott, tapasztalt tények alapján bizonybizony egészen másként látja egy szocialista képviselő, mint egy szabaddemokrata képviselő asszony a kérdést. Tehát én nagyon nagy tisztelettel kérném a kor mányt és a kormánypártokat, hogy amennyiben lehetőség van rá, akkor az úgyis benyújtást halasztott törvények előtt, ezeknek a törvényeknek a koncepciójáról, ahogy a nagy jelentőségű és több generációra szóló törvényeknél általában szokásos, előtte az elénk hozott és vitatható és írásban előre megismert és egymással egyeztetett véleményeket kaphassuk meg. Nagyon nehéz úgy vitatkozni - higgyék el , hogy az ember mond valamit, erre az a válasz, hogy abban még nincs döntés. Akkor mond valami mást, amire azt mo ndják, hogy ebben meg már tegnap volt döntés, nem érdemes róla vitatkozni. Sajnos, ez a gyakorlat. Na most, magáról a társadalombiztosítási önkormányzatokról esett itt a legtöbb szó, és elmondták - joggal , hogy bizony nem mindig gondos gazdaként jártak e l. A gazdálkodásukat vizsgáló parlamenti bizottság zárójelentését e vitát megelőzően nem kívántuk előterjeszteni éppen azért, mert akkor ez a vita arról szólt volna, és nem arról, amit hiányolunk továbbra is, hogy az elvek, elképzelések, stratégiai célokat hogyan látják a különböző politikai tényezők. De miután ennek a vitának rövidesen vége lesz, semmi sem akadályozza meg, hogy jövő csütörtökön a végleges szövegről tárgyaljon a vizsgálóbizottság, és néhány héten belül benyújtsuk. Valószínű, hogy januárban már vitathatja a Ház, de külön vitassuk, és ne a társadalombiztosítás, a nyugdíjrendszer és az egészségügyi rendszer egészével együtt, mert akkor bizony elveszünk a részletekben, nem látjuk a fától az erdőt, mint ahogy ma is néhányszor tapasztalni volt kén ytelen az ember. A Magyar Demokrata Fórum változatlanul azt vallja, amit Ludwig Erhard, aki egy konzervatív… - mint már hallottuk, hogy vaskancellár volt, bár az inkább Bismarckra jellemző, de mindegy. Ludwig Erhard kancellárrá választása utá n, Adenauer után, a parlamenti beiktató beszédében mondotta, hogy: "Én keresztényként és konzervatívként a generációkat átívelő szolidaritás híve vagyok, és a generációkat átívelő szolidaritás érdekében mindent meg fogok tenni, minden német számára szeretn ém a létbiztonságot megteremteni." Nem akkor mondta, más alkalommal, hogy éppen ezért a társadalmi szolidaritás alapján, és azért, mert a nemzet összerőfeszítéséből a gazdasági élet parancsnoki posztjain lévőktől várom a legnagyobb áldozatot, mert hiszen a legnagyobb előnyöket is ők fogják élvezni. Tehát ennyit a szolidaritásról, ami úgy látszik egy a húszas jövedelemkülönbségekig működik, egy az ötszázasnál már nem nagyon. De ennek is meg kell találni együtt a kezelését. Hogy lehet az egy a húsz vagy az eg y az ötven fölött lehetővé tenni a rendszerben az önérdek érvényesítését. Higgyék el, minden nemzet sorsát az határozza meg, hogy mennyit képes a jövőjére félretenni. Minden család sorsát ez határozza meg, és ez egy olyan kérdés, ami arról szól, hogy mi mó don gondoskodunk saját magunk és gyerekeink jövőjéről, biztonságáról. Mert biztonságtudat nélkül, kiszámítható jövő nélkül nem várható, hogy a gazdaságban eleven beruházásokat, kockázatot vállaló
