Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 13 (225. szám) - Az ülésnap megnyitása - A társadalombiztosítás helyzetéről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - JUHÁSZ GÁBOR (MSZP):
2904 különböző megállapodástervezetekkel próbálták meglepni mindenütt a kormányt, illetve a társadalombiztosítás ágazatokra bontása érdekében tettek jav aslatokat. Rossznak tartom azt, hogy a nyilvánosság előtt több olyan vád hangzik el, amelyekért ők magukat megvédeni nem tudják, vagy ha igen, akkor azt csak más fórumokon. Arra gondolok, hogy meglehetősen demagóg módon általában túlköltekezéssel vádoljuk őket, illetve még arra is, hogy ez az instabil állapot, amiben vannak ezek, egyfajta tudatos fenntartás valakik részéről, éppen avégett, hogy ennek az átalakulási folyamatnak a kényszere megmaradjon. Én azt egy megnyugtató dolognak tartom, hogy az általáno s és kötelező biztosítási kényszer fenntartásának ügye eldőlt. Én úgy hiszem, hogy a rövid távú teendők mindenki számára világosak, hiszen még ellenzéki felszólalásokból is ez derült ki. Ketté kell választani az alapokat, óvatosan kell folytatni ezeket a f olyamatokat, amelyek elkezdődtek, hiszen nincsenek receptek, és nincsenek kizárólagosan jó utak. A kiadási oldalon racionalizálni kell, ez elkerülhetetlen, hiszen rövid távon gyors bevételbővülésre nem számíthatunk. Meg kell változtatni a kórházi struktúrá t, s a teljesítményfinanszírozást a béreknél is érvényesíteni kell. A járulékbevételeket növelnünk kell. A beszedéshez pedig hatáskör kell. És ha sokan anekdotáztak itt, akkor egy rövid történetet én is elmondanék, picit sarkítva, hogy élvezhető legyen. F ranciaországban ez úgy van, hogyha nem fizeti be a járulékot a munkáltató, akkor első körben kap egy értesítést, második körben pedig egy elsőfokú bíróságként eljáró behajtó kimegy, és egyszerűen elviszi azt, ami a keze ügyében van. És egyben a nyilvánossá gra is hozzák, hogy ki az, aki be akarja csapni a társadalmat, ki az, aki nem óhajtja befizetni azt a járulékot, amiből az összes többiek kiadásait is fedezik. Ez egy meglehetősen sarkított történet, de csak azt szeretném vele mondani, hogy meglehetősen ha tékony is, hiszen 1 százalék körül van a francia kinnlévőségek aránya. Úgy hiszem, hogy ez az 1 százalék egy irigylésre méltó szám. Mindenképpen kell tehát gyorsítani a behajtásokat, és mivel tudjuk azt, hogy a tbönkormányzatok igyekeznek szerződésekkel v alamilyen ütemezés szerint visszaszedni ezeket, én úgy hiszem, hogy érdemes elgondolkodni azon, hogy olyan piackonform eszközökkel a gazdasági mozgásteret hogyan lehet növelni valamilyen pénzügyi konstrukcióval, amely a kinnlévőségek terheinek a csökkentés ét jelentené az önkormányzatoknál. Erre modelleket kell kidolgozni, meg kell vitatni, és úgy hiszem, hogy ha a Házban egyetértés van, akkor lehet ezeket alkalmazni. Ugyanakkor nem feledkezhetünk el a vitanapon arról sem, hogy itt van közöttünk a demagógia, és teljesen biztos receptekkel rendelkező képviselőtársaink is vannak. Újra kell gondolnunk az állam teherviselő képességét és az igényeket is az ellátást illetően, még akkor is, hogyha nagyon nehéz a demagógia ellen küzdeni ebben a tárgykörben. Úgy hisze m, hogy egy gondolat erejéig meg kell emlékeznünk arról is, ami már nem is téma, hogy azért az állampolgár most is fizet valamilyen módon csúszópénzt a legtöbb helyen, s ez a csúszópénz érdekes módon azóta sem az önkormányzatok járulékbevételeit növeli. S meg kell emlékeznünk a feketegazdaságról is, amiben én úgy hiszem, hogy nem elsősorban kényszerítő eszközökkel, hanem olyan szabályozással lehet eredményeket elérni, amely a legális gazdaság preferálásával, a legális gazdaság felé tereléssel segíti a bevét elnövekedést. Politikailag nem megkerülhető az, hogy a mai ellenzék nem érdekelt az ilyen összetételű társadalombiztosítási önkormányzat újbóli létrejöttére '97ben. Tisztán kell látni, hogy a merőben piaci alapú elképzeléseket hozzá kell simítani a szolid aritás és az igazságosság érdekéhez, s ez bizony sok esetben új kompromisszumok megkötését jelenti. Én úgy hiszem, hogy a tbönkormányzatokat legitim módon, meglehetősen kicsi költségből és valódi felelősséggel felruházva kell majd megújítani 1997ben. És félúton vagyunk, minden mozog, mozog a gazdaság, mozognak az elképzelések, a pártok dologhoz való viszonya is mozog, még az igények is, amik fellépnek ezzel kapcsolatosan. Én úgy hiszem, hogy akkor lehet esély ennek a problémának a leküzdésére, hogyha megj elenik az
