Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 13 (225. szám) - Az ülésnap megnyitása - A társadalombiztosítás helyzetéről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF):
2899 (13.30) Amikor kialakultak az ipari társadalmak, és világosan kettévált a tőketulajdonos és a bérből, fizetésből él ő társadalmi csoport, akkor a tőketulajdonosoknak nem volt szüksége biztosítási rendszerre, hiszen a tőkéjükből gondoskodni tudtak idős korukról, betegségükről, sőt, még rokkantságuk esetéről is. Ezzel szemben Angliában a XVII. században egy munkás azért d olgozott egész életében, hogy el tudják temettetni. Összeálltak és létrehozták a társadalombiztosítást. Na most, Magyarországon a társadalombiztosítás hasonló döntés előtt áll, mint annak idején, hogy a tőketulajdonosok és a tőke nélküli állampolgárok közö tt milyen arányban, milyen módon gondoskodjunk biztos jövőjükről, mert azért az ember szereti tudni, hogy mi vár rá, amikor még dönteni tud ebben a kérdésben. Ezért kezdeményeztük ezt a vitanapot, mert ilyen átalakulás előtt állunk, mint annak idején a XIX . században, amikor kialakultak a biztosítási rendszerek. Ennek a vitának előzményeként öt kérdést intéztünk a kormányhoz és a pártokhoz is, azt várva, hogy ebben a vitában ezekre a kérdésekre választ kapunk, illetve minden érintett kifejti álláspontját. A ránylag világos kérdések voltak. Ezeket felolvasnám: Milyen arányban tartják megoszthatónak a társadalom által megtermelt össztermék értékét a gazdasági tőkefelhalmozás és a humán erőforrások fejlesztése között? Második: a humán célú beruházások milyen mér tékű megosztását tartják elfogadhatónak a gyermektámogatások, az oktatás mint beruházás vagy a nyugdíjak és az egészségügyi fogyasztás között. Harmadik: a nyugdíjakra és egészségügyre fordítható hányad kezelését állami vagy társadalombiztosítási, netán mag ánbiztosítási elveken képzelike megoldani? Negyedik: az egyes területeken milyen mértékű közfinanszírozást, illetve öngondoskodást tartanának célszerűnek? Ötödik: a növekvő jövedelemkülönbségek mellett milyen mértékű társadalmi szolidaritást tartanak elfo gadhatónak, illetve szükségesnek? Sajnos, ezekre a világos kérdésekre egyáltalán nem kaptunk világos válaszokat. Államtitkár úr bevezetőjében elmondta, hogy fenn kívánják tartani a szolidaritási elvű, kötelezően mindenkire kiterjedő társadalombiztosítást. Ezzel szemben a kormány elfogadta azt az elvet, amely egy tőkefedezetű nyugdíjrendszert képzel el bevezetni, és ebben a mai vitában mód lett volna, hogy tisztázzuk ezt a kérdést, hiszen ezek a törvények idén már előttünk kellenének hogy legyenek, de - mint hallottuk - jövő év első negyedében biztosan elénk kerülnek; és a parlamenti viták egy törvényszövegről - mielőtt az alapelveket tisztáznók - tudjuk, hogy már nagyon kevés korrekcióra adnak lehetőséget. Tehát én szomorú vagyok a mai vita vége felé, de úgy érzem, hogy ezek után, ha kérdeztem, akkor illene válaszolni az általam feltett kérdésekre. Könnyű helyzetben van a Magyar Demokrata Fórum, mert mi fogalmaztuk a kérdéseket, és úgy fogalmaztuk meg, hogy ezekben a válaszok az 1989es MDFprogramban benne v annak, illetve az 1991ben a 60. számú országgyűlési határozatban majdhogynem konszenzussal, 88 százalékkal a parlament ezt elfogadta. Tehát van mire hivatkozni. Itt nem arról van szó, hogy miért nem mondunk alternatívákat. Az alternatívák Guttenberg óta, mint hallottuk az előbb, olvashatóak. Ma itt összekeveredett a méltányosság, a társadalmi igazságosság, a biztosítási elv, a szolidaritás és még nagyon sok minden. Ezért világosan próbálok fogalmazni, szlogenszerűen, mert nagyon kevés az időm. A nyugdíj- é s az egészségbiztosítási rendszer alapvetően más elveken alapul. A nyugdíjrendszerben a biztosítási elvet, tehát a befizetésekkel arányos kifizetések elvét mindig elfogadtuk. Itt a három lépcső egy állami gondoskodást, a szociális segélyek helyett az alsó szinten tenne lehetővé; és a felső szinten, akinek ennél magasabb időskori ellátásra tellene, annak önkéntes alapon kiegészítő biztosítást kell lehetővé tenni. Hiszen erre megvan már most is a lehetősége, hiszen a kötelező társadalombiztosítási befizetési maximum eddig 75 ezer forint volt havonta, januártól 99 ezer. Elismerjük, hogy itt a szolidaritás nem terjedhet csak egy bizonyos határig. De mellette, kérem, a kötelező társadalombiztosítás mellett - és nem helyett. Ugyanis ha magas jövedelműeket kiengedj ük teljes jövedelmükkel a rendszerből, egyszerűen képtelenek leszünk gondoskodni a
