Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 13 (225. szám) - Az ülésnap megnyitása - A társadalombiztosítás helyzetéről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. MEDGYESSY PÉTER pénzügyminiszter:
2854 Természetesen a működőképesség fenntartását ú gy kell megteremtenie, hogy az egyidejűleg segítse elő egy olyan korszerű, a lakosság egészségi állapotát ténylegesen javítani képes egészségügyi ellátórendszer kialakítását, amely költséghatékony módon képes feladatait ellátni. Az államháztartás és a költ ségvetés felelőssége abban van, hogy a kötelező biztosítás keretei között, a közfinanszírozás talaján állva teremtse meg a feladatok finanszírozásához szükséges forrásokat, s úgy alakítsa a feladatokhoz kapcsolódó finanszírozás rendszerét, amely a valóságo s teljesítményeket ismeri el, és ezzel együtt képes az egészségügy költségeit kontroll alatt tartani. Tudatában vagyunk annak, hogy egyszerre struktúrát váltani és működőképességet fenntartani rendkívül nehéz feladat. Az is világos számunkra, hogy az átala kulás átmenetileg többletforrásokat igényel. A kormány ezek figyelembevételével már az idén, de különösen az 1997. évi költségvetés összeállításakor arra törekedett, hogy a működőképesség fenntartását összehangolja a struktúraátalakításhoz szükséges első l épések megtételével. Ennek megfelelően az Országgyűlés a költségvetési törvény módosításakor már ez évben is, részben a privatizációs bevételekből származó kamatmegtakarítás terhére, többletforrásokat juttat az egészségügy számára mintegy 3 milliárd forint értékben, az új ellátási formák meghonosításának elősegítésére. Ez a pénz, ha jól használják föl, akkor egy jó induló alapot adhat az átalakításhoz. Támogatja a kormány azon szociális ellátási formák - gondozás, háziápolás - terjedését, amelyek csökkentik a fekvőbetegellátásra nehezedő nyomást, és ezzel egyidejűleg komoly erőfeszítések történnek a háziorvosi szolgálat olyan megerősítésére, működési feltételeinek javítására, amely az állampolgárok hatékonyabb egészségügyi ellátását jelenti. A jövő évi költ ségvetés mintegy 7 milliárd forintos előirányzatot tartalmaz arra a célra, hogy a strukturális átalakítást pénzügyi eszközökkel is előmozdítsuk. A jövő évi költségvetés azzal számol, hogy az egészségügyi dolgozók bére mintegy 18 százalékkal emelkedik, és m egfelelő összeget tartalmaz az előirányzat a dologi költségek növekedésére is. Az 1996. évi 217,5 milliárd forinttal szemben a gyógyítómegelőző ellátás előirányzata 41 milliárd forinttal, 258,5 milliárd forintra nő. Ez a növekedés, figyelembe véve az árak jövő évi emelkedését is, megítélésünk szerint, természetesen szigorú gazdálkodási feltételek mellett és a kapacitások mérséklésével felszabaduló erőforrások figyelembevételével, a reálszinttartás feltételeit megteremti. Tudatában vagyunk annak, hogy folya matosan, rendkívül kényes egyensúlyt kell tartani a működőképesség fenntartása és az ellátórendszer változtatása között. Minden intézkedésnek azonban azt kell szolgálnia, hogy a változások világos felvázolása mellett a napi működés biztonságossága fennmara djon. Semmivé válnak az ellátórendszer átalakításától várt remények akkor, ha az ágazat állandó bizonytalanságban, napi működési gondokkal küszködve kell szembenézzen az igen nehéz, egyéni egzisztenciális érdekeket is érintő változtatásokkal. A kormány fel előssége azon van, hogy a szűken vett pénzügyi szempontok a működőképesség fenntartását egy percig se kérdőjelezhessék meg. Vélt vagy valós pénzügyi hiányok nem lehetnek akadályai annak, hogy az állampolgárok számára valóban indokolt, megfelelő egészségügy i ellátáshoz hozzájusson. Súlyában talán az előbbinél is nagyobb a nyugdíjrendszer problémája. Mint az európai országok többségében, hazánkban is világossá vált, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszer fenntartása már rövid távon is finanszírozhatatlan. Ennél is súlyosabb gond az, hogy folyamatosan szembesülünk a nyugdíjak reálértékének vesztésével, hiszen a nyugdíjmegállapítás szabályai az életpályától, az életkeresettől és a befizetett járulékoktól tartósan elszakadtak a múltban. Megkerülhetetlen egy olyan refor m bevezetése, amelyben az állampolgár nem passzív szereplője a nyugdíjrendszernek, hanem saját maga is meghatározhassa és alakíthassa, hogy mennyi nyugdíjat kap idős éveiben. Olyan új nyugdíjrendszer kialakításán dolgozunk, amelyben világos az összefüggés a szolgálati idő hossza, a járulékfizetés és az elérhető időskori ellátás között, és ahol valós esély a reálérték megőrzése. Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy a már nyugdíjban lévők számára egy, a következő évtized elején megvalósuló nyugdíjrends zer már nem segít a napi problémák
