Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 13 (225. szám) - Az ülésnap megnyitása - A társadalombiztosítás helyzetéről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
2846 (9.10) 1988. év végén a tb kintlévősége 10 milliárd forint volt. Vegyük ezt alapnak, tehát a '88 év végi tbkintlévőséget! Az akkori 10 milliárd '89ben már el kezde tt emelkedni, akkor 11 milliárdra ment fel. 1990ben 21 milliárd forint lett a kintlévőség, 1991ben 53 milliárd, '92ben - úgy látszik, szeretik a számazonosságokat - 92 milliárd forint, '93ban 149 milliárd forint - hangsúlyozom, '88 végén 10 milliárd vo lt - '94ben 190 milliárd, '95ben 230 milliárd, és '96ban - itt, ugye, a pontos adatom az első fél évre állt rendelkezésre, amikor én ezt a táblázatot elkészítettem magamnak - VI. 30án 250 milliárd forint volt, tehát egy fél év alatt itt már 20 milliárd forinttal emelkedett. Ez a táblázat igazolja, hogy ez az állandóan emelkedő számsor, sőt, majdhogynem a mértani haladvány szabályai szerint emelkedő számsor, ez sajnálatos módon nem a magyar gazdaságra jellemző, igen tisztelt képviselőtársaim, hanem a tbnegatívumokra, a kintlévőségekre, és úgy gondolom, hogy az a tény, hogy a tb kintlévőségei ilyen módon emelkednek, ezek egyértelműen a tb gazdálkodásának elfogadhatatlanságát bizonyítják. A tb egyébként a vagyongazdálkodás szabályait nagyon könnyen átlépi, így például megsérti az önkormányzati irányításról szóló 1991. évi LXXXIV. törvény rendelkezéseit: a vagyonnal kapcsolatos tulajdonosi jogokat nem a közgyűlés, hanem többnyire az elnökségek gyakorolják; ingyenes állami vagyonhoz juttatják a társadalombizt osítást; a mai napig az előirányzott 5560 milliárd forintból a sajtóhírek szerint 33 milliárd forintot kapott meg. Remélem, nem zavarom a beszédemmel Medgyessy pénzügyminiszter urat, mert ha már a gazdálkodását az országnak nem tudja rendbe hozni, legaláb b az én beszédemet ne zavarja. (Derültség az MSZP padsoraiban. Taps az FKGP padsorában.) Jó? Köszönöm szépen. Majd talán kint, Medgyessy pénzügyminiszter úr, ott tessék beszélni. Rossz döntések miatt többszörös vagyonvesztés következett be a költségvetési törvényt megsértve a vagyon hasznát gyakran nem a hiány csökkentésére fordította, hanem felhalmozta. Az OTP, a Postabankrészvényeknél körülbelül - a két pénzintézetnél néztem meg - 700 millió forintot költött el a társadalombiztosítás ilyen módon. Ez két szer akkora, mint a kórházak kifizetetlen gyógyszerszámlája. Kérem, épp elég szó esett az elmúlt napokban arról a kétségbeejtő helyzetről, amely a kórházak területén alakult ki éppen a gyógyszerellátatlanságuk miatt is. Íme, itt van, csak az OTP és a Post abank részvényeinek az ügye, ahol - ismétlem - több mint 700 millió forint úszott el. Milyen jó lett volna ezt a kórházak gyógyszerellátására fordítani, most nem lett volna ilyen katasztrófa! A vagyonjuttatás értelmetlenségét felismerve a kormány 1996ban 5 milliárd forintot, 1997ben pedig 9 milliárd forint értékű vagyont akar eladatni a tbvel. A kényszerértékesítés a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint - és erre már korábban is rámutattunk a tb különböző gazdálkodása kapcsán - további vagyonveszté st okoz, tehát egyértelmű, hogy ez megint egy pazarló gazdálkodásnak valamiféle megnyilvánulási formája. Sajnálatos, hogy azt kell mondjam a társadalombiztosításról, hogy a jellemző erre a "gazdag központ - szegény irányítottak" helyzet, hiszen 1996ban le ggyorsabban a működési költségvetés nő, tehát a központi apparátus önmagától igazán nem sajnálta a pénzt, ezt a legnagyobb kritikusai sem állíthatják a tb vezetésének, hiszen itt önmagában 35 százalékos az emelkedés, míg a gyógyítómegelőző ellátásban csak 13 százalékos a növekedés. Kérem, ebből a két adatösszevetésből látszik, hogy ennek a kormánynak nem a biztosítottak helyzete az, ami fáj, hiszen ebben az esetben elképzelhetetlen lenne, hogy a gyógyítómegelőző ellátás fejlesztésére csak 13 százalékos nö vekedés jusson, míg a tb központi adminisztrációs kiadásaira pedig 35 százalékos emelkedés essék. Úgy gondolom, a rossz gazdálkodást ez mindennél jobban bizonyító adat; és úgy gondolom, hogy itt rögtön meg kell említenem, hogy a rossz gazdálkodás következm énye az óriási hiány, hiszen 1995ben nulla százalék helyett 43 milliárd forint, 1996ban pedig 18 milliárd forint helyett 53 milliárd forint a hiány, amelyet a központi költségvetésnek kell állnia. Ez egy rendkívül sajnálatos tényező, hiszen a hiányok las san oly mértékben nyomasztják a központi költségvetést, amely a
