Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 13 (225. szám) - Az ülésnap megnyitása - A társadalombiztosítás helyzetéről szóló politikai vita - DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti minisztériumi államtitkár:
2838 intézményekben. Ezt n evezzük minőségbiztosításnak, ami az egyik oldalon azoknak a szakmai szabályoknak a folyamatos korszerűsítését jelenti, amelyek meghatározzák az orvosok, intézmények iránt támasztott követelményeket, a másik oldalon a társadalombiztosítás felelőssége, hogy a rendelkezésre álló pénzt olyan intézmények között ossza fel, amelyek magas színvonalú szolgáltatás nyújtására alkalmasak és felkészültek. A jelenlegi helyzetben a biztosítottak és az intézmények is sokszor úgy élik meg, hogy a pénzhiány következtében sz űkül az ellátások köre, és attól tartanak, hogy további elvonás történik. Ez ténylegesen nem így van. A társadalombiztosítás 1997. évi költségvetésével arra törekszünk, hogy az egészségügyre fordított kiadások reálértékének csökkenését a jövő évben megállí tsuk. Az ez évben megtett intézkedések pedig várhatóan források felszabadulását eredményezik. Ezeket azonban továbbra is az Egészségbiztosítási Alap fogja felhasználni, vagy egyszerűbben a felszabaduló összegeket szétosztja az ellátást végző intézmények kö zött. Ez várhatóan azzal az eredménnyel jár, hogy jövőre az intézmények érezni fogják, hogy a sokat emlegetett alulfinanszírozottság enyhülhet. Ugyanakkor a jövőben is az intézmények a teljesítményük alapján részesülnek a finanszírozási összegekből. (8.30) A finanszírozási szabályok megújítása lehetővé teszi majd, hogy a betegeket, ha állapotuk indokolja, egyre inkább a kórházon kívüli ellátás keretében gyógykezeljék, az ellátószervezet is ebben legyen érdekelt. Ösztönöznünk kell a külföldön és modellkísérl etben nálunk is bevált új ellátási formák terjedését, mint amilyen az otthoni szakápolás vagy az egynapos sebészet. A reformfolyamat lényeges részének tekintjük, hogy növeljük az intézménytulajdonosok és az intézmény felelősségét a gazdálkodásban. A megfel elő szakképzettséggel rendelkező gazdasági vezetés, intézményi menedzsment számos esetben fel tudja tárni azokat a gazdálkodási tartalékokat, amelyek javíthatják nemcsak az adott intézmény helyzetét, hanem a betegellátás színvonalát is. A tapasztalatok mut atják, hogy az egy térségben működő intézmények összehangolt munkája, az esetleges közös beszerzés jelentősen javíthat a kórházak helyzetén. Mindezeknek a feladatoknak a megvalósítása időigényes. Nem lehetséges az egy lépésben való végrehajtás. Nem odázhat óak el azonban a döntések, a lépések megtétele, mert egy ilyen nagy intézményrendszer - mint az egészségügy, illetőleg a társadalombiztosítás - nagyságánál fogva nem alkalmas arra, hogy magától, automatikusan, gyorsan reagáljon a gazdaság és a társadalom k ihívásaira. Ezt a folyamatot ösztönözni és serkenteni kell részben a szakmai szabályozással, részben pedig a finanszírozás technikájának átalakításával. Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar társadalombiztosítás önkormányzatisága története során másodszor es ik át azon a folyamaton, amelyet Schopenhauer úgy írt le: minden új dolognak három fázison kell átmennie. Első, amikor kinevetik, második, amikor küzdenek ellene, harmadik, amikor már természetesnek tartják. A társadalombiztosításnak a járulékfizetőkből ál ló önkormányzati irányítását a kétkedőket és a nevetgélőket legyőzve, illetőleg meggyőzve 1891ben Baross Gábor miniszter előterjesztése alapján hozta létre a magyar parlament először. Valószínű, hogy annak az önkormányzatnak sem lehetett zökkenőmentes a m űködése, mert többször változott például a munkavállalók és a munkáltatók aránya. 1906ban a balesetbiztosítás törvényi szabályozásával egy időben vált 5050 százalékos, paritásos összetételűvé a társadalombiztosító intézmények választmánya. Másodszor 1991ben döntött úgy a parlament, hogy az ismét önállóan gazdálkodó társadalombiztosítás önkormányzati irányítását létrehozza.
