Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 12 (224. szám) - Dr. Varga László (KDNP) - a miniszterelnökhöz - "A magyar ifjúság jövője" címmel - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KISS PÉTER munkaügyi miniszter:
2773 Különösen súlyos ez az ifjúságnál, akiket úgy tekintünk, mint az ország tavaszai, és sajnos, hogy még virágzásuk előtt lelombozódnak. Az az ifjú, aki hazájában ne m talál munkát, hontalannak érzi magát, mellékutakra tévedhet, vagy elhagyja a hazáját. Ezért azt kérdezem, mit tesz a kormány annak érdekében, hogy az ifjúság iskoláit befejezve, egyetemi tanulmányait, kilépve az életbe, munkát kapjon, biztos legyen abban , hogy megélhetéséhez kellő fizetést, emberhez méltó lakást kapjon, és családot alapíthasson. Kérem a választ. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Az interpellációra Kiss Péter munkaügyi miniszter úr válaszol. KISS PÉTER munkaügyi miniszter : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Nagyon indokoltnak tartom a felvetését, hiszen ennek a kérdésnek a felvetésére mindenkor van aktualitás, egy felelős kormányzat és felelős parlament napirenden tartja a jövő generációjának az ü gyét, mert olyan kérdésnek kezeli, amelyik minden kormány - bármilyen színű is legyen az - tevékenységének egyik fontos értékmérője. A kormány számára, ennek a kormánynak a számára is jelentős feladatot jelent, hogy az egymást követő generációk pályára áll ításáról gondoskodjon, új esélyeket teremtsen, és létrehozza azt az intézményrendszert, amelyek strukturált politikai viszonyok között is képesek az ifjúság érdekmegjelenítésére, érdekérvényesítésére. Képviselő úr egy közvéleménykutatásból idézett, és a k özvéleménykutatás egyik megállapításával tökéletesen egyetértek. Azzal a megállapítással, amelyik jóval nagyobb önbizalommal és egymás iránti figyelemmel képzeli el a jövőben az ifjúsági generációk és a felnőtt generációk együttműködését. (14.40) Ami a má sik megállapítását illeti ennek a felmérésnek, én ezzel kapcsolatban ismerek más közvéleménykutatási eredményeket is, éppen az ön által említett közvéleménykutatási eredményeket követően kapott nyilvánosságot a Magyar Hírlapban "Bizakodó fővárosi fiatalo k" címmel egy felmérés, amelyekben úgy fogalmaz az újságíró összefoglalóan - egy piac- és közvéleménykutató intézet felmérésére alapozva , hogy legoptimistábbak éppen az egyetemet végzett fővárosi fiatalok, akik a jövő felé tekintve következőképp véleked nek: az anyagi helyzetükre egyest, tehát rossz osztályzatot jelenleg 8, jövőre már csak 7, öt év múlva már alig több mint 5 százalékuk adna magának. Ennél még szembetűnőbb az ötös osztályzat: az ifjúság megítélése szerint jövőre hat, és öt év múlva már töb b mint 15 százalékuk értékelheti legjobb jeggyel keresetét, életviszonyait. "Itt is jellemző - ír a cikk , hogy igazán a diploma nélküli szellemiek és értelmiségiek nem tartanak a jövőtől." Én azt gondolom, hogy ez a jellemzőbb az ifjúság közvéleményére, hangulatára, ezzel találkozom. És ezt azzal együtt is állítom, hogy magam is kívánatosnak tartom az ifjúság jövőjére irányuló kifejezett kormányzati figyelmet, a megkülönböztetett, a számukra megteremtett, új intézményeken keresztül is megvalósuló munkát. Ez a fajta figyelem az, amelyik a kormányt arra indíttatta, hogy 1994 decemberében létrehozza a Gyermek- és Ifjúsági Koordinációs Tanácsot - ennek elnöki tisztjét maga a miniszterelnök látja el; hogy benyújtásra került az Országgyűlésnek a gyermekek védelm éről szóló törvénytervezet; hogy a Pénzügyminisztérium elkészítette azt a lakáskoncepciót, amelyik legalábbis belátható távon, megközelíthetővé teszi ennek a kérdésnek a feloldását; hogy létrejött az ifjúsági érdekegyeztető fóruma, a Gyermek- és Ifjúsági É rdekegyeztető Tanács 1996 januárjától; és hogy így ezen keresztül az ifjúsággal foglalkozó civil szervezetek, maguk az ifjúság szervezetei párbeszédbe tudnak jutni az őróluk döntést hozó körrel, a mindenkori kormányzattal. Hogy ennek a folyamatnak már vann ak kezdeti eredményei, mutatja, hogy létrejött a Zánkai Gyermek- és Ifjúsági Üdülőcentrum Közhasznú
