Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 12 (224. szám) - Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és az ahhoz kapcsolódó egyes törvényi rendelkezések módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - UNGÁR KLÁRA (SZDSZ):
2733 Tehát azt gondolom, hogy vállalni lehet azt, hogy itt törvénycsomag érkezett, amely elkezdődött szeptemberbenoktóberben; semmi szégyellnivaló nincs, ezek egymással összefüggő törvények, tehát csomagban kell a Ház elé terjeszteni. Csak nagyon nehéz elfogadni, hogy az egyiküknek az a problémája, hogy csomagban tárgyaljuk, a másikuknak az a problémája, hogy egymással összefüggéstelenül, különböző időkben nyúj tják be az előterjesztők a javaslatokat. Tehát egymással összefüggő törvényekről van szó. Az államháztartási törvény, miután az államháztartás alrendszereit szabályozza, illetve minket, akik szabályozzák, törvényeket alkotunk ezekről az alrendszerekről, sz ámunkra is szabályokat ír elő, az egyik legfontosabb törvény. Ez olyan fontos törvény, amely az elmúlt években többek közt a költségvetés, a zárszámadás, a társadalombiztosítási költségvetés, illetve az alapokat is szabályozta, ha az elmúlt évek folyamatai t látjuk, a különálló alapok száma csökkent, az alapok áttekinthetőbbek, illetve arra törekszünk, hogy az alapok pénzügyei is áttekinthetőbbek legyenek. Itt tényleg a legalapvetőbb elvi szintet tisztázzuk. Az állampolgárok az adójukat befizették, a munkaad ók és a munkavállalók a társadalombiztosítási hozzájárulást kifizetik. Önöknek is, nekünk is az a dolgunk, hogy ezt a pénzt tisztességesen, korrekten arra a célra használja fel az állam, amire - illetve az alrendszerek képviselői , amiért az állampolgárok tól ezt beszedtük. Nekünk az a dolgunk - tetszik, nem tetszik , hogy olyan intézményrendszert építsünk föl, és olyan ellenőrzési rendszert építsünk föl, amelyben az állampolgárok pénzét és annak helyes vagy helytelen fölhasználását ellenőrizni lehessen, é s hogyha helytelen a fölhasználás, akkor bele lehessen szólni, és lehessen korrigálni ezeket a folyamatokat. Nemcsak arról az egyszerű közgazdasági összefüggésről van szó, hogy az egyik alrendszer hiánya - még ha a másik vagy főrendszerben szufficit van va gy többlet van - akkor is gyakorlatilag ellehetetlenítette vagy érdektelenné tette azt a pozitív folyamatot, mondjuk, ami a költségvetésben történik akár társadalombiztosítási alapok hiánya miatt, valójában mégiscsak hiány van az államháztartási rendszerbe n. Nem csak erről van szó. Arról van szó, hogy az állampolgároktól attól kaptunk mi, parlamenti képviselők politikai felhatalmazást, hogy az ő pénzük fölött őrködjünk, és próbáljunk olyan tisztességes rendszert kiépíteni, amiben a pénzük tényleg oda megy, ahova - vagy amiért tőlük elvettük. Lehet ugyanabban a beszédben elmondani, hogy a kórházak hiánnyal szenvednek, és ugyanabban a beszédben, ellenzéki képviselőtársaim szerint, lehet elmondani, hogy nem kell ellenőrizni a többi önkormányzatok működését. Az önök agyába ez a két mondat együtt belefér, az enyémbe nem. Azt gondolom, hogyha a kórházaknak hiánya van, és ha csak 2 vagy 5 vagy 10 milliárd forintot használtak föl hiába és fölöslegesen az Egészségbiztosítási Önkormányzatban, akkor már indokolt és jogo s, hogy az ellenőrzésük lényegesen szigorúbb legyen. Az a társadalombiztosítási önkormányzat, amelynek a vezetője kikéri magának, hogy politikai felelőssége legyen az általa rábízott vagyon és folyó pénzek fölött, és kikéri magának, ha politikai támadások érik amiatt, hogy nem használta jogszerűen fel a pénzt; nyilván azoknak, akik kikérik maguknak, nincs is politikai felelősségük, minekünk viszont csak az van, de nagyon komolyan politikai felelősségünk van, mint ahogy ebben a Házban lehet, kell interpellál ni a kormánytagokat, hogyha a dolgok nem mennek helyesen. Hogyha tisztázzuk, hogy politikai felelőssége a parlamenti képviselőknek van, és a kormánynak van, akkor azt gondolom, hogy ezzel a politikai felelősséggel együtt járó lehetőségeket, eszközöket meg kell adni a kormánynak. Ha a gazdasági folyamatokért a politikai felelősséget a mindenkori kormány viseli, akkor a gazdasági folyamatok irányításáért vagy azok torzulásáért, vagy korrekciójáért ennek a kormánynak, illetve a parlamentnek kell jogosítványoka t adni. Az államháztartási törvény előttünk fekvő javaslatcsomaga vagy módosítási javaslata ezt szabályozza. Azt szabályozza, hogy az alrendszerekben lévő - nem kis összegekről van szó, hiszen 1000 milliárd fölött van a két társadalombiztosítási önkormányz at által kezelt pénz. 1000 milliárd forint fölötti rész, amelynek ugyan a felét körülbelül, ami a nyugdíjakra megy, pontos törvények
