Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 12 (224. szám) - Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és az ahhoz kapcsolódó egyes törvényi rendelkezések módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP):
2730 Ha azonban megvizsgáljuk, hogy milyen változtatási igények fogalmazódtak meg ebben a javaslatban, akkor azt találjuk, hogy a módosítások zöme a tö rvény egyetlen fejezetét, a társadalombiztosításra vonatkozót kivéve, elsősorban apróbb, formai változtatásokból, kisebb pontosításokból áll. Ugyanakkor nem érinti és nem is vállalja fel a fajsúlyosabb, a valóban módosításra szoruló ügyeket, amelyekből pél daként most csak egyet említek, az adófogalom korszerűsítését, ami mára már meglehetősen meghaladottá vált. A törvényjavaslat megfogalmazásakor el lehetett volna fogadni azt a generálelvet is, hogy mindezekre a módosítási javaslatokra azért volt szükség, h ogy a törvény egységesebb, pontosabb és a hatályos törvényi szabályozáshoz illeszkedőbb, harmonizálóbb legyen. Akkor viszont mindezekhez - legalábbis szerintünk - megnyugtatóan csak összehangoltan más törvények módosításával együtt, csomagban lett volna cé lszerű mindezt a javaslatot benyújtani. A csomag tartalmát illetően egy államháztartási reform keretében, gondolunk itt elsősorban az alkotmány közpénzekről szóló részére, a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényre, az adótörvényekre, az Állami Számvevőszékr ől szóló törvényre és végül egy ma még nem létező, de megítélésünk szerint rendkívül fontos és szükséges törvényre is, a törvényes fizetőeszközről szóló törvényre. Úgy látjuk, hogy mindezek nélkül a javaslat csak részmegoldásokat tartalmaz, és nem foglalko zik többek között olyan fontos kérdésekkel sem, mint például a zárszámadás újragondolása vagy a mai változó igényeknek megfelelő, pontosabb eljárási rend megfogalmazása. (10.30) (Az elnöki széket dr. Füzessy Tibor, az Országgyűlés alelnö ke foglalja el. A jegyzői székben Boros Lászlót dr. Kiss Róbert váltja fel.) Tisztelt Képviselőtársaim! Mi úgy látjuk, hogy az egész módosítás legfőbb indoka, hogy a társadalombiztosítási alapok mozgásterét jelentősen csökkentsék. Természetesen lehet mind ezt úgy is megfogalmazni, a törvényjavaslat arra szolgál, hogy az államháztartás egységes rendszere még egységesebb legyen, ne lehessen állam az államban valamely elkülönült alrendszer, és különösen ne legyen olyan rendszeridegen test az államháztartás egé szében, mint amilyet ma a társadalombiztosítási alapok jelentenek. A változtatások indokát két dolog magyarázhatja. Az egyik, hogy az állam garanciát vállal a társadalombiztosítás irányában. Ha ez így van, akkor joggal szeretné látni, mit, milyen feltétele k között vállal. A másik, hogy a kormány teljes társadalom- és gazdaságpolitikáját befolyásolja a társadalombiztosítási szolgáltatások és különösen azok pénzügyi feltételeinek alakulása. Itt nemcsak arról van szó, hogy az európai normák szerint teljességge l lehetetlen gyógyszer nélkül hagyni kórházakat, a területi ellátási feltételek biztosítása nélkül bezárni kórházi osztályokat, a kisnyugdíjasok vállára rakni a piacosított gyógyszerárak terhét, hanem arról is, hogy mekkora lesz az elkövetkező években az i nfláció, a külkereskedelmi mérleg és a költségvetés halmozott hiánya. Hiszen mindezek nyilvánvalóan a társadalombiztosítási alapok hiányától, azaz a társadalombiztosítás túlköltekezésétől is függ. Ez a kérdés - úgy hisszük - akkor sem lenne sima ügy, ha a hiányok mérséklését, az önkormányzatok kiadásainak csökkentését a kormány már a szervezés fázisától kezdve a zárszámadásig folyamatosan érvényesítené. Tudjuk, annak idején a társadalombiztosítás reformja nem rendezett el számos hatásköri és felelősségi kér dést. Talán ennek egyik következménye, hogy mára ez a probléma ennyire élesen jelentkezik, ennyire "igényli" a beavatkozás lehetőségét. Úgy tűnik, hogy a jelenlegi törvényjavaslat a pénzügyi kérdések vonatkozásában az önállóságot akarja korlátozni, a függe tlenséget akarja visszavenni. Hiszen a javaslat értelmében az
