Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 12 (224. szám) - Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és az ahhoz kapcsolódó egyes törvényi rendelkezések módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - KELLER LÁSZLÓ (MSZP):
2726 Itt szeretnék kitérni Torgyán frakcióvezető úr azon felszólalási részére, hogy a kormány hatásvizsgálatot az MNB és a központi költségvetés kapcsolatához nem nyújtott be, nagyon sajnál om, hogy a figyelme csak idáig bírta követni az előadásomat, de be kell hogy mutassam azt a két anyagot, amelyet a Pénzügyminisztérium e tárgykörbe benyújtott, és ha valaki nem a saját előterjesztéseit olvasná csak, akkor valószínű, hogy rábukkanna erre a hatástanulmányra is. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Ha szemügyre vesszük a 1997. évi költségvetési törvényjavaslatot, akkor láthatjuk, hogy az Áht.javaslat eléggé sajátos módon lehetővé kívánja tenni, hogy a megyei és regionális fejlesztési tanácsok f inanszírozását megelőlegezési, likviditási hitel segítse elő, amit a kincstár biztosítana részükre. Ez az elgondolás aztán megjelenik az államháztartási törvény javaslatában, ami azért elég sajátos formája a szabályozásnak. Ilyen hitelt a kincstárt az álla mháztartás alrendszereinek nyújthat, visszafizetési kötelezettség mellett. A fejlesztési tanácsok nem alrendszerei az államháztartásnak, ezért nem tartom szerencsésnek és hosszú távon is fenntarthatónak a tervezett megoldást. Annál is inkább nem az, mert a privatizációs bevételek apadásával rövid időn belül a fejlesztési tanácsokat is be kell illeszteni a központi költségvetésbe. A törvényjavaslat értelmében jövőre bővül a kincstári körbe tartozók köre. Hangsúlyozottan meg kell azonban különböztetni azokat az intézményeket, amelyekkel az a kör bővül, akiknek a kincstári gazdálkodás szerint kell 1997től szervezni az életüket, és azokat, akiknek kötelező jelleggel csak a bankszámlájukat fogja vezetni a kincstár úgy, hogy természetesen a számlatulajdonosok ren delkezési joga továbbra is megmarad. A törvényjavaslat szerint a kincstári kör bővülne a társadalombiztosítási költségvetési szervekkel és a Tudományos Akadémia azon szerveivel, amelyek nem gazdasági társaságként működnek. Kincstári számlatulajdonosként ka pcsolódna a rendszerhez a jelentős közpénzekkel gazdálkodó ORTT, az Országgyűlés és a kormány által alapított közalapítványok. Tehát ez utóbbi esetben csak az lenne meghatározott, hogy hol legyen a számlavezetés. Kitapintható, hogy már a javaslat megjelené se is érezhető feszültséget ébresztett az érintettek körében. Először a kincstári kör bővítéséről szeretnék szólni. A törvényjavaslat előkészítése során felmerült az is, hogy a Nyugdíjbiztosítási Alappal, illetve az Egészségbiztosítási Alappal bővíteni ke llene a kincstári kört. Ez a szándék végül is helyesen még nem öltött testet a törvényjavaslatban. Az, hogy helyeslem ezt a döntést, nyilván magyarázatot kíván, hiszen ma, amikor a két alap - de különösen az egészségbiztosítási - komoly nehézséggel küszköd ik, könnyen lehet arra a következtetésre jutni, hogy nosza, vonjuk a kincstári szabályozás alá az alapokat. Ha valaki veszi a fáradságot, és tájékozódik a két alrendszer irányítási rendszeréről, szervezeti struktúrájáról, a napi pénzfolyamatairól, akkor v ilágossá válik számára, hogy tulajdonképpen egy zárt, homogén, újraelosztó rendszer működik már jelenleg is a két alap vonatkozásában. Az alapok számlái mindennap - úgymond - nullára zárnak, vagyis a számlán maradt pénz mindennap visszautalásra kerül a kin cstárhoz. Tulajdonképpen a pénzmozgás a kincstári funkcióknak megfelelően van kialakítva. Végső soron a társadalombiztosítás maga is egy speciális kincstár. Ha mégis megvalósult volna a kincstári körbe vonás, akkor elkerülhetetlen lett volna az Áht. szerin ti ellenőrzési, kötelezettségvállalási, nyilvántartási rendszer kiépítési. Ez pedig oda vezetett volna, hogy nagy volumenű duplikációra, párhuzamos munkavégzésre került volna sor, hiszen mind a két alapnál működnek azok a szervezeti egységek, amelyek ezekh ez hasonló funkciókat látnak el. (A jegyzői széket dr. Semjén Zsolt helyett dr. Kiss Róbert foglalja el.) Példaként szeretném megemlíteni, hogy amint a postaköltségek ügyfelekre való kiterhelésében az Áht.ban általánosan most tervezünk bevezetni, az már a társadalombiztosítási alrendszerben működik. Az alapok működési költségvetése esetében is érvényesülnek a kincstári elvek. Bár ma
