Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 11 (223. szám) - A Magyar Nemzeti Bankról szóló 1991. évi LX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - NAHIMI PÉTER (MDF):
2676 NAHIMI PÉTER (MDF) : Köszönöm szépe n, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Amikor a Magyar Demokrata Fórum álláspontját foglalom össze a jegybanktörvény előttünk fekvő módosításával kapcsolatban, akkor megkísérlem követni azt a kettős felosztást, amelyet maga az előterjesztő is alkalmazott a törvényjavaslat indoklásában. Nevezetesen, hogy ezt a módosítást két, az érveknek két csokra tette szükségessé, egyrészt rendezni kell, tisztázni kell a jegybank és a költségvetés között fennálló viszonyokat, másrészt - azt hiszem, szó szerint idézem - tovább kell erősíteni a jegybank 1991ben megalkotott jog státusát. Természetesen, amikor ez a két kérdés összefügg egymással - mert hiszen szervesen összefügg, ezt jelezték már előttem mások is , akkor erre is utalni szeretnék. Amikor az előterjesztő azt mondja, hogy az MNBnél lévő adóssággal, az abból ígyúgy származó veszteséggel valamit kezdeni kell, mert ez a helyzet tarthatatlan, akkor ebben az előterjesztőnek természetesen igaza van. Amikor az előterjesztő azt mondja, hogy ki máshoz fordulhatna a N emzeti Bank, mint a költségvetéshez, amely ennek a folyamatnak legfőbb haszonélvezője volt az elmúlt években, akkor azt mondhatjuk, hogy ebben a Nemzeti Banknak és az előterjesztőnek is természetesen megint csak igaza van. A kérdés az, hogy amikor a költsé gvetés vállal bizonyos felelősséget magára e kérdésben, akkor pontosan milyen felelősséget is, és milyen terheket is vállal magára ebben. Ez az a pont, ahol a Magyar Demokrata Fórumnak némi kétségei merülnek fel e törvényjavaslat kapcsán. Hiszen mit is vál lal át a költségvetés? Vállalja ennek az adósságnak és az adósságból fakadó következményeknek az ország egészére eső terheit. Tehát nemcsak azt vállalja, aminek ő maga az elmúlt években a haszonélvezője volt, hanem vállalja annak a veszteségnek a terheit i s, amelynek a haszonélvezője épphogy nem ő, hanem például a vállalkozói szféra volt az elmúlt években, és hogy a kettőnek a határa hol húzódik, sajnos, ez az előterjesztés során nem derült ki igazán. (18.50) Másodszor vállalja a sterilizációval járó veszte séget. Az a kérdés pedig, hogy szükség volte a leértékelés kapcsán kamatprémiumra, és ha igen - mert valószínűleg igen , akkor milyen mértékűre volt szükség, hogy ebből milyen veszteségek származtak az elmúlt időben, hogy ezt hogyan értékeljük most, és h ogy éppen ebből fakadóan mit szándékozunk tenni a jövőben, ez alighanem megint egy kicsit bővebb előkészítést igényel. (A jegyzői széket Szili Sándor helyett dr. Kiss Róbert foglalja el.) És végü l a harmadik, egy fekete folt, amellyel nagyon nehéz mit kezdeni. Ez egy sajátos pénzügyi puffer és annak a tartalma. Nevezetesen a Nemzeti Bank a maga állandóan változó forrásoldalával és ehhez képest lényegében teljesen stabil eszközoldalával egy nagyon sajátos pénzügyi puffer szerepét töltötte be a hitelezők és a költségvetés között. És hogy ezen a pénzügyi pufferen belül mi zajlott, és hogy ennek az egyenlege pontosan mi, és hogy oszlik meg, ez mindenképpen ugyancsak további vizsgálatokat igényel. Azt h iszem, egyetérthetünk az Állami Számvevőszékkel, aki a költségvetés véleményezése kapcsán a következőket mondta: kellő mélységű és részletezettségű dokumentáltság hiányában nem lehetett megismerni az 1970es évek elejétől felhalmozódott adósság keletkezésé t, előidéző okok szerinti összetételét, az adósságkezelési megoldások kihatásait bemutató gazdasági számításokra alapozott alternatívákat - és az ebből fakadó veszteség megoszlását egyes hányadainak, egymáshoz való arányát sem - tehetnénk hozzá. Akkor, ami kor a költségvetés ezen körülmények feltárása nélkül magára vállalja a jegybankot illető terheket, jelen pillanatban a mérhető terheket, akkor tulajdonképpen egy egészen más dolog történik, amit egy sajátos kifejezéssel úgy is nevezhetnénk, hogy a jegybank konszolidációja. A jegybank konszolidációja, amely természetesen más, mint az adóskonszolidáció, vagy más mint a bankkonszolidáció volt. De mégis csak egy konszolidáció, egy bankkonszolidáció, amelyekre kell
