Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 7 (222. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. BOGÁR LÁSZLÓ (MDNP):
2623 alapvetően azon múlik, hogy a kormányzati vagy ellenzéki padsorokban ül. Ettől függetlenül én is azt hiszem, hogy lehet és érdemes hasznos, tartalmas vitát folytatni erről a témáról. És ha talán meggyőzni n em is tudjuk egymást teljesen, értelmesen, érveinkkel egymás véleményét tudjuk gazdagítani. Azt hiszem, az a probléma a költségvetési vita kapcsán, hogy az állami gazdaságpolitika játéktere szűk. Mindenütt szűk. Magyarország, a nyugati országokban is szűk, hiszen látjuk azt, hogy a német szociáldemokraták az ottani kereszténydemokrata kormány szociálpolitikáját jórészt ugyanazon az alapon támadják, mint az itteni ellenzéki kereszténydemokraták és konzervatívok a szocialista többségű magyar kormányét. Ilyen értelemben tehát, azt hiszem, hogy az államnak a gazdaságpolitikában való túlzó részvétele ez mindenképpen rossz dolog, ez mindenképpen leépítendő, és az állami szociálpolitikára mindenütt rossz idők járnak. (14.40) Ebből azonban, és talán ez az, amiben mi ndenképp egyetértek Bogár László képviselőtársammal és jó néhány más emberrel, aki ezen a véleményen van, azt hiszem, hogy az állami, a hangsúlyozottan állami központú gazdaságpolitika és a korlátlan szabad verseny között kell lenni egy értelmes középútnak . Magyarán: azt hiszem, ha hívei vagyunk a kisebb államnak, ez még nem jelenti feltétlenül azt, hogy ne lehetnénk hívei a nagyobb társadalmi részvételnek, és hosszú távon bizonyosan olyan társadalmat szeretnénk sokan ebben a Házban és még többen e Ház fala in kívül, amely az állami gazdaságpolitika leépítését, az állami szerepvállalás leépítését nem az egyén szabad versenyével egyensúlyozza egyedül, hanem ugyanakkor a nagyobb társadalmi részvétellel is. Ez nem egyéves költségvetés vagy kétéves költségvetés dolga, de őszintén remélem, hogy ebbe az irányba valóban sikerül előrelépnünk, és mondjuk a szocialisták ezért tekintik magukat szocialistáknak. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót kétperces hozzászólásra Bogár László képvi selő úrnak, MDNP. DR. BOGÁR LÁSZLÓ (MDNP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Attól tartok, hogy már nincs két percem, de nem is akarom ezt teljes mértékben igénybe venni, ha volna, akkor sem. Azzal szeretném kezdeni, hogy remélem én sem kompromittálom Hegyi Gyulá t, ahogy feltételezem, ő sem kompromittált engem, amikor azzal kezdte, hogy örült a felszólalásomnak. Én is azt gondolom, hogy kölcsönösen tisztelnünk kellene egymást folyamatosan a viták során, és ha szabad ezt a megjegyzést azért itt, családias körben ho zzátennem, nemcsak akkor, amikor feltételezhetően picit könnyebb tisztelnünk egymás, hiszen jó, ha tízen vagyunk most az ülésteremben, hanem akkor is, mondjuk, amikor 342en vagyunk ebben az ülésteremben. Hozzáteszem egyébként az elmúlt évek tanulságai ala pján, hogy picit bonyolultabb a dolog. Valószínű, ennek megvan a mély társadalomlélektani oka, hogy miért nem sikerül nagyobb tömegekben ezt hasonlóan megvalósítani. Amit én nagyon lényegesnek érzek, és Hegyi Gyula reagálásában ezt igazából csak üdvözö lni tudom, hogy adjunk legalábbis normális, igazi, józani esélyt egymás számára ahhoz, hogyha azok a problémák, amelyekkel mindnyájunknak, az egész társadalomnak - ha úgy tetszik, az egész nemzetnek - szembe kell nézni, olyan súlyúak, amelyeket itt próbált am a hozzászólásomban is felvázolni, és ennek megoldása olyan mértékben történelmileg járatlan, amilyennek ezt tapasztaljuk, akkor adjunk kölcsönösen esélyt egymás számára ahhoz, hogy akár az eddigiektől alapvetően eltérő fogalmakkal és újfajta értelmezési keretekben is képesek legyünk emberségesen végiggondolni ezen előttünk tornyosuló hatalmas történelmi feladatokat. Ha óvatos optimizmussal fogalmaztam a vitával kapcsolatban, az csak azért van, mert legalábbis a jeleit annak felvillanni, hogy erre talán v an esélyünk, én tapasztaltam a vita során, és ezt köszönöm, illetve
