Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 16 (200. szám) - A párizsi békeszerződés 27. cikke 2. pontjának végrehajtásával kapcsolatos feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán):
259 Egy joglogikai inkoherenciát érzékelek abban az iránymutatásban, amely - hogy úg y mondjam - a kárpótlási törvények szellemiségében kezelendőnek és elintézendőnek hívja fel ezt az 1947. évi XVIII. törvényt, magyarul a párizsi békeszerződés ratifikációs anyagát. Kérem, a kárpótlások, mint ahogy ez a törvények preambulumából és szövegezé séből is kitűnik, minden esetben ex gratiaalapon működtek, és egyik esetben sem épültek fel jogi ismérvekre. Az Alkotmánybíróság több határozatában rámutatott arra, hogy akinek kára keletkezett jogalap nélkül, annak jogi alapon kikövetelhető és érvényesít hető módon van lehetősége, vagy kell neki lehetőséget biztosítani a kárai megtérítésére. A kárpótlási törvények, mint ahogy tudjuk, nem ilyenek. Az állam politikai bölcsességétől vezetve, méltányosságból, különböző típusú sérelmeket egybemosva, bizonyos ko rlátokat állítva, kvázi anyagi jellegű kitüntetésként, elismerésként írja elő a kárpótlást. Egészen más a helyzet a párizsi békeszerződésnél. Egyik képviselőtársam utalt is rá, hogy az 1946. évi XXV. törvényt most majd a kormány hatályon kívül kívánja hely ezni és módosítani akarja. Ezt meg is teheti. Mert az egy úgynevezett belföldi joganyag. Ezzel szemben a párizsi békeokmány csak olyan módon módosítható, csak olyan módon változtatható meg bármelyik elemében is, ha a békeszerződést aláíró valamennyi állam egybehangzóan kifejezi erre vonatkozóan az akaratát. Nem elég a ráutaló magatartás, a hallgatás, hanem az egyértelmű módosítási szándék azonos formában történő kifejezése, mint ahogy annak idején a békeokmányba ez belekerült. Azt hiszem, jogászok számára n incs szükség további fejtegetésre ebben a vonatkozásban. Mint ahogy a bevezetőben előrebocsátottam, nagyon régóta dolgozik a Ház, nem kívánom önmagamat ismételni, hogy minél jobban rávilágítsak mondanivalóm lényegére. A másik alapvető szempont, amelyet az igen tisztelt magyar kormány és a kormányfő figyelmébe szeretnék ajánlani ennek a joganyagnak a végrehajtásával kapcsolatosan. Magához a joganyaghoz az elmondottak után nincs egyéb hozzáfűznivalóm. A végrehajtás során indítványozom, hogy a kormányzat fokoz ott körültekintést fejtsen ki abban a tekintetben, hogy azok, akik a párizsi békeokmány szerinti jogalanyisággal, kártérítési jogalanyisággal fellépnek, valóban olyan, úgynevezett szervezeteke, mint ahogy ezt a párizsi békeokmány meghatározza. Egy módosít ó indítványt is benyújtottam az igen tisztelt Országgyűlés elé, amelyben csak vázoltam azt az indokolási részében az indítványomnak, hogy mindenképpen elkerülendő, hogy fantomszervezetek, vagy olyan jogi személyiséggel bíró egyéb, igényt érvényesítő, esetl eg kft.k vagy egyéb jogalanyok lépjenek fel a kártérítés érvényesítése és a vagyon kezelése kapcsán, amelyeknek nincs erre vonatkozóan az alapszabályukban meghatározott tevékenységi körük. Ugyanebben a kérdéskörben, örülnék, ha a kormány különös figyelemm el lenne arra is, hogy az a károsult kör, amely kárainak rendezése a békeokmánynak megfelelően történik, az valóban aze, és olyan terjedelmű, amely ebben a vonatkozásban rendezést vagy részletrendezést fog nyerni a jelen megoldásban. Tekintettel arra, hog y a kormány megoldását még nem ismerjük, én most pusztán csak rámutatni kívántam ezekre a szempontokra, és a magam részéről merem remélni, hogy az igen tisztelt kormány és a magyar igazságügyi apparátus kellőképpen meg fog győződni arról, hogy ezeknek a sz empontoknak megfelele a végrehajtás, mert minden egyéb esetben magában rejtené a semmisség veszélyét, hogyha netán arra illetéktelen személyek vagy illetéktelen módon lépnének fel a párizsi békeokmány végrehajtásával kapcsolatban. Nagyon köszönöm. (20.10 ) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Az államtitkároknak is meg kell nyomni a gombot, ha szólni kívánnak. Mert különben nem látom a gépen, és azt hiszem, hogy vége a vitának. Megadom a szót Csiha Judit államtitkár asszonynak.
