Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 7 (222. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - VARGA MIHÁLY (Fidesz):
2574 Szeretném még itt a kiadási oldalon egy pontra felhívni a figyelmet, ez pedig az a lopakodó törvénykezés vagy törvényhozás, ami ennek a költségvetésnek az ürügyén bekerül. Összeszámoltuk, 21 törvénymódosítás szerepel a költségvetési törvénnyel együtt, köztük olyanok, mint a devizatörvény, amelyet most fogadtunk el, a vámtörvény, amelyet szintén most fogadtunk el nem régen, a közoktatásról, a felsőoktatásról szóló t örvényeknek a módosítása, a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény módosítása, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény módosítása, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény módosítása és így tovább, és így tovább. Egyszerűen nem tekinthető, n em követhető az a fajta törvénykezési munka, amit a kormány végez, és aminek az előterjesztését az Országgyűlés számára megadja. Így egyszerűen nem lehet normális törvényhozó munkát végezni, és minden tiszteletem azoknak a polgároknak az irányába, akik még tudják követni - hiszen részben kénytelenek is, mert ez alapján végzik munkájukat, vagy ez alapján élnek , akik még tudják követni azt, hogy az Országgyűlés milyen törvényeket, milyen menetrendben és milyen szempontok alapján fogad el. Ennyit tehát magár ól a költségvetésről. Szeretnék reagálni néhány olyan dologra, amely kormánypárti hozzászólók részéről a gazdaságpolitika ügyében felmerült. A FideszMagyar Polgári Párt részéről én, azt hiszem, hogy az első hozzászólóként elmondtam azt, hogy a legfontosab b kifogásaink melyek ezzel a költségvetéssel, és általában azzal a gazdaság és társadalompolitikával szemben, amit a kormány most folytat. Javaslatot is tettünk abban az értelemben, hogy milyen lépései lehetnének a kormánynak 1997re. Szerintünk a jövedele m- és vagyonátcsoportosítás irányát meg kell változtatni, és ennek gazdasági téren a kis- és középvállalkozások irányába kell megfordulnia, az alacsonyabb adózással lehet ebben az esetben is lépni, és részben pedig társadalompolitikai szempontból az oktatá spolitika irányába kell lépéseket tenni. Rendkívül furcsa ellenérveket kaptunk, amelyek inkább szintén érzelmiek voltak, mint érdemiek. Itt több hozzászóló reagált a Fidesz hozzászólására és az ellenzéki hozzászólásokra is, azonban azt hiszem, hogy itt töb b tévedés áll fenn. Az egyik tévedés - amit az egyik szabaddemokrata képviselő mondott , hogy az ellenzéki pártok közül, ugye, mindenki többet akar elosztani, mint amennyi a rendelkezésre álló jövedelem. Ez súlyos tévedés, hogyha valaki ilyen javaslatokat tesz, akkor azok valóban szintén egyensúlyromláshoz vezető javaslatok, amelyeket abszurdnak kell tekintünk, azonban szó sem volt erről, tisztelt képviselőtársaim. Bár megjegyzem, hogy ebben az esetben is arról van szó, hogy valaki egy adott állapotot megv áltoztathatatlannak fog fel, és nem törekszik, hogy ez az állapot valamilyen más szinten álljon elő. Mi, amit elmondtunk a kormány gazdaságpolitikájával kapcsolatban, hogy ez a gazdaságpolitika eddig semmilyen eredmé nyt nem tudott felmutatni. Az export dinamikája némi javulás után visszaesett, a beruházások csökkennek, az infláció elég magas szinten van, egy 20 százalék fölötti szinten. Tehát eddig, az elmúlt két és fél évben ez a gazdaságpolitikai részben eredményeke t nem tudott felmutatni. Az egyetlen örvendetes javulás a külső egyensúly javulása. Ez kétségtelen örvendetes tény, azonban nézzük meg, hogy ennek melyek voltak a gazdaságpolitikai árai! Ennek a helyzetnek az ára részben a privatizációs jövedelmeknek a fel élése, részben az összkereslet szűkítésével a lakossági reáljövedelmek drasztikus visszafogása, amelyek egy pillanatnyi egyensúlyi helyzetet tesznek lehetővé, és olyan korlátos források felhasználása, mint például az importvámpótlék, amelyet fokozatosan le kell építenünk más nemzetközi előírások miatt, amelyekkel hosszú távon szintén nem lehet számolni. Tehát mi azt kifogásoltuk ebben a gazdaságpolitikában, hogy itt egyszeri egyensúlyteremtő források felhasználásáról van szó, és nem látjuk azt, hogy mitől l enne ezután majd magas a teljesítményszint a gazdaságban. Ezt elmondta több képviselőnk is, és azt hiszem, hogy erre igazából érdemi ellenérv a kormánypártok részéről nem hangzott el.
