Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 7 (222. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - JUHÁSZ PÁL (SZDSZ):
2570 legalábbis látszólag kikerült; más része növekedett tovább '94ig - mert ez is érthető az előző kormány részéről: nem akarta, hogy a munkanélküliség egyszerre minden szektort érjen el. De ennek a szörnyű öröksége itt van, ennek az államnak a nyakán. Mindazok a racionalizálások, amelyek ezen kívül szakmapolitikailag fontosak, hogy egészen másképp csináljuk ezt az egészségügyet, másképp csináljuk ezt az oktatást, másképp csináljuk ezt a nyugdíjrendszert, és amelyiknek az előkészületei már 10 éve érnek egyes szakmai csoportokban, szembekerültek azzal a rettenetes helyzettel, hogy ha előadják magukat, felmutatják azt, amit kéne csinálni a s aját hitük szerint, akkor szembekerülnek részben azzal, hogy a spórolós állam a reformokat mintegy kifordítja, menthetetlenül kifordítja, és azt nézi meg belőle, hogy hogy tudna pénzt kiszedni. Márpedig teljesen igaza van minden egyes reformernek, hogy ref ormot nem lehet úgy kezdeni, hogy csökkentjük a pénzt, csak úgy lehet kezdeni, hogy átsúlypontozzuk a dolgokat. De a két dolog összecsapott. Szakmapolitikai programokat kell újakat csinálni, olyan viszonyokat, amikor menthetetlenül spórolni kell, és nem az ért kell spórolni, mert az államnak ez a rögeszméje, hanem mert az állampolgárnak az a rögeszméje, hogy nem hajlandó több adót fizetni, és nem hajlandó több járadékot fizetni. Tehát nem eszmékről van szó, valóságról. Mit mutat ez a mi költségvetésünk ennek tükrében? Ugye, a mi költségvetésünk azt mutatja, hogy igaziból hol, mennyire sikerült újragondolni a feladatokat, hol látszik már valami új rendszer, hol még ködös. Minden egyes részpolitika kapcsán jogosan élénkítik a rendszert. Nemcsak abból a szempont ból, hogy nem felel meg egy új, polgári szociális piacgazdasági és hasonló elveknek megfelelt állam szolgáltatási rendszerének, hanem abból a szempontból is, hogy nem is elég világos legtöbb részterületen, hogy hogyan lép e felé. Legkevésbé világos ez a me zőgazdaságban és a környezetvédelemben, félreértés ne essék. Legvilágosabban látszik talán ma már a közoktatás rendszerében legalább az, hogy merrefelé tart - de még itt is hol állunk attól, hogy világos legyen! És a kettő közt van valahol az egészségügyi rendszer, ahol állandóan "Megvan! Megvan!”t kiabálunk, már elindultunk a sínen, de egyáltalán nem biztos, hogy az a sín tényleg tartható. Ebből az következik, hogy ha nem tudjuk elérni azt, hogy a részpolitikákban világos preferenciákat valljunk, és világ osan megvalljuk az értékek egymásutánját, hanem őrizzük ezt a zagyvaságot, hogy hol jobbról, hol balról, hol az éppen népbarát valamelyik SZDSZcsoporttól - hogy ne hagyjam ki a liberálisokat se - a szocializmus védelme jön előtérbe az új értékek és új szo lgáltatási kötelezettségek megfogalmazása helyett, és hogy álladóan belekutyuljuk magunkat ebbe a zűrbe, akkor nem is lehet ebből rendesen kikerülni. Két példát mondok, elnézést kérek: egyik az oktatásügy kérdése, hogy mennyire más az, amiről beszélünk és amiről valóban beszélnünk kéne; a másik a mezőgazdaság kérdése, ahol szintén más az, amiről beszélünk és amiről hitem szerint beszélnünk kellene. Ha a mennyiségi mutatókat nézzük, Magyarország az egészségügyben, kultúrában, oktatásban a legfejlettebb orszá gok közé kellene hogy tartozzon, kellett volna tartozzon már a '80as évek végén - a kórházi ágyszám, fajlagos orvosszám, pedagógusok száma, tanulócsoportok nagysága, minden ilyesmiben biztos, hogy kiváló minőségnek kellene lenni. Gondoljunk arra, hogy Mag yarországon 9 százalék a foglalkoztatottak között az oktatásban foglalkoztatottak aránya. Ilyen nagy csak az USAban van, a pedagógusok mennyisége a sokkal jobb oktatási rendszerű csak Németországban csupán 6,5 százalék, és Japánban még kisebb az oktatásba n foglalkoztatottak száma. Ugyanakkor mindnyájan tudjuk, hogy minőségi válsággal küszködik közoktatási rendszerünk, nem tud ebből kikerülni. Teljesen nyilvánvaló, hogy két különböző kérdés a minőség, a hogyan legyen megfelelő és valóban népiskolai rendszer , tehát mindenhova elérő iskolai rendszer és az, hogy hányan tanulnak, hányan dolgoznak benne. (10.10) Az USAban azért van 9 százalék, mert ott egésznapos gyerekmegőrzést csinál az iskola, tehát sok minden egyebet csinál oktatáson kívül. Egyesek szerint o ktatást nem is csinál, de ez már csak a rosszmájú középeurópai értékrend, amelyik mást hisz fontosnak, mint az amerikai. De biztos, hogy sok minden nem oktatást csinál, azért tart ott. Másrészt: miért tudják a németek 6,5 százalékkal
