Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 7 (222. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP):
2561 Evvel piacgazdaságban nem lehet kielégíteni az igényeket, és ebből adódik az a működé st komolyan veszélyeztető helyzet, amely ma a kórházakban kialakult, és ebből az következik, hogy az ország - legalábbis e tekintetben - kezd működésképtelenné válni. A biztonságot szeretném - visszatérve most már a hosszú távú érdekekhez - még egy szempon tból megemlíteni. Nemcsak a közbiztonság kérdése. Biztonság egy politikai stabilitás, biztonsági tényező egy szociális biztonság is, és biztonság természetesen a szorosabb értelemben vett bel- és külbiztonság. Nagyon hosszan lehetne mindezeket a kérdéseket taglalni. Én nem kívánok most ebbe belemenni. Hallottunk az előbb egy alapos hozzászólást a hadsereg kérdéseivel kapcsolatban, és hallottunk egy hírt nemrégiben, hogy a létszámleépítést évekre előre teljesítette a hadsereg. Mi lesz veled, hadsereg - tehet jük fel a kérdést , repülőgépvásárlások és alacsony fizetések között vergődve? Azt gondolom, hogy persze hogy nem a hadsereg védi meg az ország határait egyedül, hanem egy erőteljes és működőképes külpolitika, de azért azt hiszem, hogy látszathadsereget nem érdemes fönntartani. Akkor vagy menjünk abba az állapotba, hogy nem kell hadsereg egyáltalán, spóroljuk meg a maradék milliárdokat is, vagy pedig amink van, azt tegyük olyanná, hogy arra azért hivatkozni mindenképpen lehessen. Végezetül említettem, hog y kissé filozofikusnak tűnő kérdést teszek fel: igazságosabb vagy testvériesebb lesze a világ, ha ez a költségvetés megvalósul? Mégis elég konkrétnak tűnik majd, amit itt mondani akarok. A költségvetésben eddig évek óta szerepelt egy tétel: a nem biztosít ottak utáni átalány, amelyet a költségvetés átadott a társadalombiztosításnak. Ez 12 milliárd. Ez kimaradt ebből a költségvetésből, mert a kormány meg akarta szüntetni a biztosítást az egészségügy területén. Az elmúlt hetek vitájában azonban egy jelentős v isszatáncolás történt: megmaradt a biztosítási rendszer. Illő tisztelettel hívom fel államtitkár úr figyelmét, hogy alkotmányos problémák fognak előállni, ha ez a 12 milliárdos átalány nem kerül vissza a költségvetésbe. Azt hiszem, nem ellenzéki feladat ez t technikailag megoldani, de az, hogy fölhívjam a figyelmet rá, az mindenképpen kötelességem. A terhesgondozásra fordított pénzek összege évek óta változatlan. Itt az a kérdés merül fel, hogy a csökkenő születésszám az kipótoljae a növekvő költségeket. Az az érzésünk, hogy nem pótolja ki ezt a tételt, célszerű lenne növelni. Családipótlékemelkedés. Azért az, ami be van tervezve, az is a bizonyos 800 milliós sikerdíj összege, emelkedése. Most, ha a személyi jövedelemadónál lemondott a kormányzó erő arról, hogy érvényesítse ott a gyermekkedvezményt, és ígéret hangzott el, hogy onnan 7,5 milliárd - ha jól emlékszem a számra - átmegy a családi pótlékra, akkor el tudjuk érni ezt a 11 tocsiknyi emelkedést legjobb esetben, azt gondolom, hogy ez igazán méltatlan a kialakult helyzetben. Mert igazságos lehete az a világ, ahol a gyermekteleneknek 15 százaléka, de a három- és többgyermekeseknek 45 százaléka a legszegényebb 10 százalékába tartozik a magyar társadalomnak? Tehát még egyszer, ha a magyar társadalmat jöved elmek szerint 10 egyenlő részre osztjuk, ebben a legszegényebb 10 százalékban a gyermekteleneknek csak kis része, 14 százaléka, a három- és többgyermekeseknek viszont majdnem fele található. Nyilvánvaló, hogy a régi tétel áll. Ezt a tételt nem ez a kormány hozta létre, nem is az előző, már a '70es években elkezdődött, a '80as években kialakult, hogy Magyarországon a szegénység és gazdagság dolgában a gyerekszám a meghatározó. Testvéries lehete az a világ, ahol arra a jelenségre, hogy a munkajövedelmek az elmúlt időszakban 30 százalékban vesztettek értékükből, és a társadalmi jövedelmek csak 12 százalékban vesztettek értékükből, a politika úgy reagál, hogy a társadalmi jövedelmeket csökkenti? Ha az arányát csökkentené, és a munkajövedelmek nőnének, és ily módon jönne létre a munkajövedelmek és a társadalmi jövedelmek között - tehát különféle szociális segélyeket értünk ezen - egy jobb arány, ennek nagyon tudnék örülni. De bérpolitikát természetesen régi értelemben nem lehet folytatni, új értelemben pedig ni ncs.
