Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 16 (200. szám) - A munkaügyi ellenőrzésről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. GÖTZINGER ISTVÁN (MSZP):
257 történt. Tóth Tihamér képviselőtársam, de most éppen Varga István képviselőtársam szerint ez a bizonyítási kényszer megfordítása. A munkaügyi felügyelő állít valamit, és ezzel szemben a foglalkoztatónak kell bizonyítania, hogy ez az állítás nem igaz. Kétségtelenül általános jogi alapelv, hogy azt terheli a bizonyítási kényszer, aki állít valamit, vagy akinek érdeke fűződik ahhoz, hogy egy tény vagy egy állítás bizonyítást nyerjen. Azt hiszem, ebben az esetben nem pontosan erről van szó. Illetőleg, amennyiben erről v an szó, az eset szükségszerűen kivétel. Amikor azokra a valóságos élethelyzetekre gondolunk, amelyekben a munkavégzéssel kapcsolatos jogviszony lehet a vita tárgya, akkor be kell látnunk, hogy a tervezetben szereplő megoldás logikus és életszerű. A munkaüg yi felügyelő adott esetben ugyanis nem egyszerűen állít valamit, hanem megállapítja, hogy a foglalkoztatónak munkát végző személy nincs nyilvántartva, nincs bejelentve, nem fizetnek utána tbt, és a munkavégzés körülményeit tekintve, itt a foglalkoztatási jogviszonyról van szó. Tehát ő ezt tényként állapítja meg. Ez inkább a tettenéréshez hasonlítható eset, mint egy egyszerű állításhoz. A felügyelőnek ezen túl semmiféle bizonyítási lehetősége nincs. Amennyiben viszont a munkavégzés csak látszólag foglalkozá si jogviszony, ezt a foglalkoztató tudja elsősorban bizonyítani. A második megjegyzésem a bejelentésre végzett ellenőrzéssel kapcsolatos. A munkaügyi ellenőrzést a 3. § (2) bekezdése szerint hivatalból, illetőleg bejelentésre végzik. A tervezet tételesen f elsorolja a munka törvénykönyvének azokat a szabályait, illetve, a munkabér mértékére vonatkozóan a kollektív szerződést, amelynek a betartását bejelentésre ellenőrzik. Az e paragrafust érintő kritika szerint tisztázatlan, hogy ki jogosult a bejelentésre, az érdekképviseleti szervek vagy bármely munkavállaló, és kelle minden bejelentés alapján ellenőrzést végezni. Más vélemény szerint hivatalból kellene ezeknek a szabályoknak a betartását is ellenőrizni, és nem túl szerencsés megoldás, hogy az ellenőrzés b ejelentéshez van kötve. Én megalapozottnak és jogosnak tartom ezeket a kritikai megjegyzéseket, mégis úgy gondolom, hogy a bejelentésre lefolytatott munkaügyi ellenőrzés egyfajta nóvum, egyfajta új jogintézmény a munka világában. Nem azért, mert eddig nem lehetett volna bejelentésre, vagy ne történt volna bejelentésre ellenőrzés, vagy bárki is ezt megakadályozná - ez egy természetes dolog, hogy bejelentésre is lehet ellenőrizni , hanem azért, mert most a jogszabály ezt külön kiemeli, és a jövő fogja eldönt eni, hogy ez valóban egy olyan jogintézmény lesz a munka világában, ami oda beépül, ami egyfajta jogbiztonságot fog valamikor eredményezni. Azt hiszem, hogy a törvénytervezet készítőinek a szándéka éppen ezért az volt, hogy ne korlátozzák a bejelentési jog osultságot. Mivel nincs meghatározva, hogy ki tehet bejelentést, elvileg bárki jogosult erre. Azt is nehéz lenne most meghatározni, hogy a felügyelőség milyen bejelentést köteles, illetőleg nem köteles ellenőrizni. Várható, hogy lesznek más szervezetektől hatásköri okokból továbbított úgynevezett panaszlevelek, és lesznek nyilvánvalóan megalapozatlan vagy komolytalan bejelentések. A tervezet általános szabályként mondja ki, hogy bejelentésre munkaügyi ellenőrzést kell tartani. Én azt hiszem, ebből kell kiin dulni. Amennyiben valamilyen bejelentésre nem következik ellenőrzés, akkor a munkaügyi felügyelőségnek kell megfelelően megindokolni, hogy miért nem teljesítette a kötelességét. Lehet, hogy talál erre megfelelő mentségeket. A harmadik dolog, amihez megjegy zést szeretnék tenni: a feketegazdasággal összefüggésben említette egy képviselőtársunk, hogy ne várjuk, hogy az adminisztratív szabályok szaporítása, az ellenőrzést végző bürokrácia növelése eredményre vezet. Én azt hiszem, ma már mindenki előtt ismert a kormány szándéka, hogy nem adminisztratív szabályokkal próbálja pusztán a feketegazdaságot visszaszorítani. Törekvés van, amilyen mértékben lehetséges, olyan mértékben, az adó, a járulékok csökkentésére, és sok olyan intézkedés született már meg és van meg születőben, amely több és más, mint pusztán az adminisztratív szabályozás. Én magam úgy gondolom, hogy a munka világának mindenfajta adminisztratív szabályozás csak akkor jó, ha elkerülhetetlen. Én magam is azt hiszem, hogy az lenne a legjobb, ha a munka v ilágát a szerződések, a megállapodások, az egymás érdekeit kölcsönösen figyelembe vevő méltányos
