Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 6 (221. szám) - Az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP):
2542 A nyilvánosságot illetően három fő álláspont alakult ki. A tervezetben az van, hogy a képviselők számára le gyen nyilvános a másik képviselőnek a vagyonnyilatkozata. Tehát tulajdonképpen a parlamenti létszámot figyelembe véve 385 képviselő nézhessen bele egy személynek a vagyonnyilatkozatába. Ha valakinek bármilyen aggálya adódik, vagy problémája adódik, akkor a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottságnál eljárást kezdeményezhetne. Ez a javaslat szerepel a törvénytervezetben. Korábban felvetődött az, sőt a vitában is felvetődött az, hogy csak a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság tagjai tekinthessenek be a vagyonnyilatkozatba. Azt gondolom, hogy ez túl szűk ez a nyilvánossági kör. Nem biztosítja azokat a garanciális, illetve ellenőrzési funkciókat, amelyet nyilvánosságnak pedig biztosítania kell. El tudom képzeli azt, hogy a nyilvánosság kiszélesedjen arr a, hogy bárki betekinthessen a 386 képviselő vagyonnyilatkozatába. Ekkor azonban vagy ebben az esetben pontosan szabályozni kell azt, hogy a vagyonnyilatkozatnak mely részébe. Vagy milyen jellegű vagyonnyilatkozatba tekinthetnek bele a képviselők. Meg lehe t ezt oldani. Meg lehet oldani tehát azt, hogy ne váljon kiszolgáltatottá, információs szempontból kiszolgáltatottá a képviselő. Viszont az összes rá vonatkozó jövedelmi, vagyoni viszonyaira vonatkozó releváns, fontos, lényeges adatot nyilvánosságra lehess en hozni. Remélhetőleg, hogy majd a részletes vitában kialakul olyan álláspont vagy olyan javaslat, amelyik egyszerre biztosítja azt, hogy a képviselő ne legyen kiszolgáltatott, és egyszerre biztosítja azt, hogy a megfelelő információkhoz viszont a választ ók, illetve az érdeklődők hozzájuthassanak. Végül a hatálybalépést illetően egykét dolog. Néhány kolléga, néhány képviselőtársam nem értette meg a visszamenőleges hatálynak a lényegét, és összetévesztette a jogban szintén ismert in integrum restitucióval, amely semmisséghez, megtámadhatósághoz kötődő nagyon erős szankció. Miről van szó a visszamenőleges hatályt illetően? (18.50) Arról van szó, hogy mikor keletkezett, milyen időben keletkezett összeférhetetlen pozíciókra terjedjen ki a törvény hatálya. Már a múltban, a hatálybalépésig keletkezett összeférhetetlen pozíciókra kiterjedjene, ha kiterjed, akkor ez óhatatlanul visszamenőleges hatályúvá válik, mert korábban meglévő összeférhetetlen pozíciókra kiterjed a választási kényszer, aminek következtében va lamely pozíciójáról a képviselő le kell hogy mondjon. Vagy pedig a hatálybalépés után keletkező összeférhetetlenségi pozíciókra terjedjene ki, tehát hogyha a hatálybalépést követően keletkezik összeférhetetlen pozíció, akkor kerüljön a képviselő választás i kényszer elé. A törvénytervezet ezen utóbbi megoldást javasolja, tisztán jogelvű meggondolások alapján a visszamenőleges hatálynak az általános jogelvi tilalmára hivatkozva, s nem pedig a személyi érintettségekre tekintettel javasolja a törvénytervezet a zt, hogy szigorúan csak a jövőbeni pozíciókra terjedjen ki az összeférhetetlenségi törvény. Hangsúlyozni szeretném viszont azt, hogy akinek nincsen a törvény hatálybalépésekor összeférhetetlen pozíciója, az nem szerezhet összeférhetetlen pozíciót, illetve választási kényszer elé kerül a hatálybalépést követően. Tehát nem arról van szó, hogy ennek a parlamentnek a tagjaira egyáltalán nem vonatkoznának az összeférhetetlenségi szabályok. Mindenkire vonatkozik, akinek nincs a törvény hatálybalépésekor összeférh etetlen pozíciója, az a hatálybalépést követően összeférhetetlen pozíciót nem teremthet, illetve választania kell az összeférhetetlen pozíciók között. Végül néhány megjegyzést arról, hogy miért tartott két évig ennek a törvénytervezetnek a vitája. Egyrészr ől azért, mert elfogadtuk - én magam is mint kezdeményező - 1994 szeptemberében, hogy ilyen fontos, az országgyűlési képviselők jogállását érintő kérdésben a lehető legszélesebb politikai konszenzusra kell törekedni. Ennek az eszköze a hatpárti egyeztetés. A hatpárti egyeztetés minden ügyben elhúzza, meghosszabbítja a tárgyalási időszakot, hiszen semmit nem tudtunk arról '94 szeptemberében, hogy az egyes képviselőcsoportokból jött képviselőtársaim az egyes konkrét jogintézményeket illetően milyen összeférhe tetlenségi szabályokat kívánnak hatályba léptetni.
