Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 6 (221. szám) - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. GÁSPÁR MIKLÓS (KDNP):
2435 Balsay István a Fidesztől, ellenzéki képviselők és Rab Károly független képviselőtársunk is. Hozzászólásaikban megfogalmazottak közül az államháztartási reformmal, és a különbö ző alrendszerek átalakításával kapcsolatban megfogalmazásaikat tartom további vitára, és közös munkára alkalmasnak. Ők segítettek abban, hogy polgártársaink megértsék az ország helyzetét: köszönet érte. Köszönet azért, hogy politikai vetélytársakként, és n em ellenségekként közelítettek a tárgyalt témához. Összegzésül elmondhatom: költségvetési törvényjavaslat gazdaságfilozófiai felfogásával egyetértek, azt támogatom. Néhány kérdésben több képviselőtársammal módosító javaslatot fogunk benyújtani, melyeket ma jd a részletes vita során ismertetek. S mivel Kornai János méltán neves közgazdászunkat már többen idézték, az ő gondolataival zárom hozzászólásomat. "Alapjaiban változott meg világunk, most már igenis nem reménytelen arra számítani, hogy egyegy reformlép és előbbutóbb igazi eredményeket hoz. Ennyiben pesszimistából optimistává lettem." Én magam is. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártiak oldalán.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Gáspár Miklós képviselő úrnak, KDNP, akit Mécs Imre képviselő úr követ, az SZDSZből. DR. GÁSPÁR MIKLÓS (KDNP) : Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Sajnos, a kormányzat törvényszegése most már rendszeresen ismétlődik, ugyanis a kormányzat az előírások ellenére a központi költségvetés tervezetét n em a társadalombiztosítási alapok költségvetésével együtt nyújtja be az Országgyűlésnek - amivel egyúttal igen megnehezíti az értékelést is. A költségvetés célkitűzései: 2 százalékos tervezett növekedés, az infláció csökkenése, a reáljövedelmek csökkenésén ek megállítása önmagukban helyeselhetők, és egyet is értünk velük. Az alapvető probléma azonban ezekkel az, hogy e célok megvalósításának mikéntjéről nem szól az előterjesztés. A költségvetés a bruttó és nettó átlagkeresetek növekedését, valamint az inflác iót egyaránt 18 százalék körülire tervezi. Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy a kormány az inflációt túl, a keresetnövekedést pedig alul szokta teljesíteni. Ebből következik, hogy a reálkeresetek jövőre minden bizonnyal tovább fognak csökkenni. A kül önböző adótörvények pedig azt támasztják alá, hogy a gazdasági növekedés fontos tényezőjének tekintett vállalkozói szféra közterhei - a propagandával ellentétben - nem csökkenni, hanem nőni fognak. Nőni fognak azért, mert a gazdálkodó szervezetek költségve tési befizetési kötelezettségei emelkednek. Ugyanakkor támogatásaik pedig - az inflációs veszteséget is figyelembe véve - csökkennek. Az agrárszféra egészen alacsony, 8 százalékos támogatásnövelése olyan kevés, hogy vagy a mezőgazdaság fog összeomlani jövő re, vagy a költségvetés. Az egyetlen pozitívuma a költségvetésnek, hogy a beruházások feltételei 1977ben (Sic!) javulni látszanak. A meglévő eszközállomány mellett ugyanis a termelékenység már nem fokozható. Kérdés azonban, hogy lesze elegendő fizetőképe s piaca és ebből eredően elegendő jövedelme a magyar vállalkozásoknak, hogy fejleszteni tudjanak. Továbbra sem történik érdemi intézkedés a feketegazdaság és a gazdasági bűnözés ellen; az erre a célra szánt 300 millió forint erre nyilvánvalóan elégtelen. H a például a Tocsikügyben nem lesz valóban tényfeltárás, ha nem lesz az ügy valóban felderítve, és nem jutnak el az igazi felelősökhöz, akkor ez önmagában elég ok lesz a költségvetési célok megsemmisülésére. Az ügy igazi felelősei felelősségre vonásának el maradása esetén ugyanis a kormányzatnak egyszerűen megszűnik az erkölcsi joga ahhoz, hogy a törvényeket az állampolgárokkal betartassa, hogy jogkövető magatartásra sarkallja őket. Ebben az esetben pedig a gazdaságot milliárdos károk fogják érni. Jelenleg - szinte példátlanul - a tavalyi egynegyed után már a költségvetésnek mintegy egyharmada fordítódik az adósság visszafizetésére, kamatfizetésre. Ha ez így megy tovább, vajon képes lesze az ország a költségvetésének egyre nagyobb részét az adósság visszafiz etésére fordítani?
