Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 5 (220. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti minisztériumi államtitkár:
2408 kórházban kezeltetik magukat. A betegek szerint ennek az az oka, hogy biztosítási alapon magánklinikai sz ínvonalú ellátást kapnak. Ezért aláírásukkal tiltakoznak a bezárás ellen. A felkiáltójelet nem én, hanem ezek a tiltakozások tették felszólalásom címe után. Befejezésként szeretném elmondani azt is, hogy különféle ellenőrizhetetlen hí rek terjengnek az átszervezés következtében megürülő svábhegyi telkek vonatkozásában, melyet én alaptalannak tartok, és nem kívánom ebben a Házban ismételgetni. Azért mégis úgy gondolom, a legutóbbi idők tocsiki tapasztalatai is rávilágítanak arra, hogy ne mcsak az egészségügyben döntő a prevenció, hanem a politikai, gazdasági szférában is érdemes odafigyelni. Nem lenne jó, ha a 75 ezer beteg érdeke és jó ellátása esetleges egyéni érdekek miatt sérülne. A kórház bezárásának híre nagy port vert fel, és sok mi ndent mondanak az emberek. Biztos vagyok benne, hogy nem igaz az az állítás sem, hogy a kórház volt páciensei, akik jelenleg is a hatalom pozíciójában vannak, túl érzékenyen reagálva, azért tették ezt a lépést, hogy ezzel is demonstrálják azt, hogy semmi k özük a jogelődjeikhez. Mint mondtam, ez bizonyára nem felel meg a valóságnak. A kórház 800 főnyi személyzete viszont egzisztenciálisan fenyegetett, ami a kórház jellegű működését is veszélyezteti. November 5én még nem tudják, hogy mi lesz a sorsuk január 1jén. Ennek ellenére megfeszítetten, fegyelmezetten és figyelmesen végzik munkájukat, de ez a létbizonytalanság a kórház sorsától függetlenül már óriási és jóvátehetetlen károkat okoz azzal, hogy létfenntartásuk érdekében sokan keresik más intézményben a helyüket. Kérem a tisztelt egészségügyi kormányzatot, hogy a lehető legsürgősebben avatkozzon közbe, hozzon döntést, mentse meg az intézményt, mert a felsorolt indokok alapján jól működik! Én biztos vagyok abban, hogy az egyetemi tanács mint tudományos int ézmény, hozzám hasonlóan látja a kórház adottságait. Döntésük feltehetőleg abból ered, hogy ők elsősorban az oktatás érdekeit tartják szem előtt. Az adott lehetőségeken belül tehát nem tudtak másként dönteni. Az állam felelőssége tehát, hogy egy jól működő kórházat megmentsen és azt ne kelljen magas költségen újból kialakítani, az egyetemi autonómiáját figyelembe véve, akár parlamenti határozattal is. Amennyiben ez nem történnék meg, mérlegelni fogom önálló képviselői indítványként annak benyújtását a tiszt elt Házhoz. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm képviselő úr felszólalását. Kétperces reagálásra megadom a szót Kökény Mihály népjóléti államtitkár úrnak. DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti minisztériumi államtitkár : Nagyon köszönö m a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Először is Kapronczi képviselő úr hozzászólására azt szeretném elmondani, hogy a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Oktató Kórházának a jogelődjét övezik bizonyos mítoszok, a jelenlegi átalakulásnak semmi köze az intézmény múltjához. Másodszor: a Semmelweis Orvostudományi Egyetem része az oktatókórház, és csakis kizárólag az Orvostudományi Egyetem döntési kompetenciájába tartozik, hogy milyen ajánlatokat tesz és milyen ajánlatot tett a fővárosi egyeztető fórumo n. Harmadszor: nincsen szó - a legjobb tudomásom szerint - arról, hogy bezárják magát az intézményt, az épületet. Az oktatókórházhoz kapcsolódó háziorvosi szolgálat, járóbetegellátás változatlanul megmarad, míg a fekvőbeteg osztályra a klinikai szervezete k kerülnek. És ez, gondolom, különbség, tehát nem bezárásról van szó. Negyedszer: az ajánlatokat a Fővárosi Egészségbiztosítási Pénztár az Országos Egészségbiztosítási Pénztárhoz továbbította, a döntés november közepén születik meg, és ezt követően lehet t ulajdonképpen a végrehajtást elkezdeni, az új finanszírozási szerződések előkészítését elindítani.
