Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 5 (220. szám) - Azonnali kérdések ismertetése: - A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki ellenjegyzés általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DEMETER ERVIN (MDF):
2292 Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum a számviteli szakma megbecsülésé nek tekinti, hogy az Országgyűlés kedden tárgyalja a számviteli törvényt, hiszen mindig több törvény vár tárgyalásra, mint amennyi idő van a televízióban, és ezért általában mindig versengés szokott lenni. Így volt ez ezen a héten is, bár ilyenkor mindöss ze két törvény volt, ami versenghetett a televízióért, az egyik a jegybanktörvény, a másik pedig a számviteli törvény. Bár többen úgy vélekedtek, hogy azért került inkább a számviteli törvény, mert itt kevésbé várhatók véleménykülönbségek, mint a jegybankt örvénynél; de mindenféleképpen azért ez a szakma megbecsülése, és a Magyar Demokrata Fórum ennek különösen örül, hiszen a számviteli szakma mindenféleképpen egy konzervatív szakma, (Derültség a kormányzó pártok padsoraiban.) és talán azért is örülünk, mert ez alkalmat teremt arra, hogy a szabályozásra váró problémákat áttekintsük egyúttal. Megítélésünk szerint hiányzik, és hiányzó törvényekről kell beszélni, és a Ház tisztelt figyelmét szeretném felhívni két törvényre, amit előbbutóbb célszerű lenne megalk otnunk. Az egyiket maga a számviteli törvény előírásai szerint is meg kellene alkotnunk, a sajátos értékelési szabályokat, ezt maga a számviteli törvény írja elő, 1991 óta erre még nem került sor; a másik pedig a kamarai törvénynek a megalkotása a Magyar K önyvvizsgálói Kamaráról. A kamara él, működik, nemzetközi kapcsolatai vannak, funkcionál, ugyanakkor többször előkerül a jogalkotási munkában, legutoljára éppen a pénzintézeti törvénynél, felvetődött a nyilvántartási rendszernél, a biztosítási rendszernél, a könyvvizsgálók biztosítási rendszerénél, de az önkormányzati törvénynél is. Tehát mindenféleképpen szükség lenne ennek a megalkotására. Tudomásom szerint már tervezet formájában megvan, de nem került még a Ház asztalára. Ezt azért szeretném jelezni, mer t elég sűrű mindig év végén a programunk, de ha túljutunk az év végén, akkor a következő év elején ragyogó alkalom kínálkozik arra, hogy ezt a két törvényt - ha megfelelő előkészített formában eljutott , akkor megtárgyaljuk, és a magunk részéről ezt szíve sen fogadnánk. A Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőcsoportja amikor egy ilyen szakmai törvényt tárgyal, akkor általában az illetékes kamarának, így jelen esetben a Könyvvizsgálói Kamarának a véleménye kikérése után alakította ki az álláspontját . Mi úgy látjuk - a Könyvvizsgálói Kamarával egyetértésben , hogy a törvényt módosító csomag továbbhalad azon az úton, amelyik a keretszabályozás helyett egy ilyen részletes utasításokat adó irányba mozdul el. Csak emlékeztetőül mondjuk, hogy történt már egy ilyen jellegű módosítás, amikor a valutáris átszámításról rendelkezett a számviteli törvény. A mi véleményünk szerint itt szabályozni kellene a mérlegeredménynek a szerkezetét, tartalmát, az alapelveket, tehát nem részletes könyvelési utasításokat kell ene adni. Ez olyan, mint hogyha egy iparvállalatnál a technológiát írnánk elő. Ez semmiféleképpen nem egy európai konform megoldás, ebből mindenféleképpen az integráció keretében vissza kellene majd venni. Tehát ez nem egy jó megoldási technika. Míg mások ezt előnyként értékelték, hogy értelmezési vitákat zár le olyan módon, hogy részletes szabályokat ír elő, mi ezt nem helyeseljük. Az értelmezési viták általában nem a számviteli törvény körül szoktak kibontakozni, hanem az adóigazgatás körül és különösen a z adótörvények körül. Tehát a számviteli törvény ilyen vitákra nem szokott okot adni, ez egy kerettörvény, meg kell őrizni a keretjellegét. Ezt az irányt mi nem tartjuk helyesnek. A hibái közé soroljuk ennek a törvénynek, hogy nem kezeli az inflációt, tehá t hiányzik belőle az infláció kezelése. Úgy ítéljük meg, hogy az értékelési tartalék képzése sem oldja meg ezt a feladatot, és még azt sem teszi lehetővé, hogy a piaci áraknak megfelelő értékelést a vállalatok üzemgazdaságilag kezeljék, ami alatt az értend ő, hogy nincs lehetőség az amortizációnak a figyelembevételére. Ennek
