Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 31 (218. szám) - A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP):
2190 járulékoltatás rendszerében, de még mindig jobb megoldásnak tartottuk, mintha fürdővízzel kiöntjük a gyereket is. Ámde ezt a mentességet a túlságosan szélesre szabott korábbi mentességh ez képest jelentősen szűkítenénk. Aki elolvassa a módosító javaslatunkat, látja, hogy három ponton korlátozzuk az eddig járulékmentes tevékenységek körét. Az egyik: megállapítanánk egy jövedelemhatárt. A másik: pontosan definiálnánk mindazokat a valóban ok tatási, tudományos és kulturális tevékenységeket, amelyekre vonatkozhatna a járulékmentesség. A harmadik és újabb megszorítás: ezzel egyidejűleg megjelölnénk azokat a kifizetőhelyeket, amelyek esetében a mentesség érvénybe lépne. Nyilvánvalóan a kultúrával , oktatással, tudománnyal foglalkozó költségvetési intézményeket, illetve a szerzői jogvédelem alá eső tevékenységgel főhívatásban foglalkozó kulturális és tudományos vállalkozásokat. Világos, hogy a mi módosító javaslatunkkal szemben is fölmerülhetnek agg ályok. Az egyik aggályra utaltam, hogy a kivételeket általában nem szokta szeretni egyik rendszer sem. Fölvethetők - nyilván nem nekem kéne ezeket mondanom, de talán jobb ha közösen gondolkodunk rajta - jogi aggályok is, hogy lehetségese, hogy a szerzői j ogvédelem alá eső körből bizonyos tevékenységeket kiemeljünk és járulékmentesnek nevezzünk, másokat meg nem. Én őszintén remélem azonban, hogy ezekre a kérdésekre tudunk pozitív választ találni. Elképzelhetők más lehetőségek is a probléma megoldására és il yen irányban is gondolkozunk. Elképzelhető a jogi probléma megoldása, nyilván a kompenzáció fontosságának megőrzésével annyiban is, hogy ezután a magyar oktatási, kulturális és tudományos műhelyek külön szerződést kötnek a munkavégzésre - értsd, amikor meg írom a könyvet - és különválasztják a szerződésnek azt a részét, ami a szerzőjogi törvény értelmében felhasználási szerződés. Ezt meg lehet csinálni, elképzelhető, hogy már ma sem lenne tilos, csak az eddigi gyakorlatban erre nem volt szükség. Azt hiszem támadhatatlan volna, de valljuk be, hogy nem oldaná meg a járulékbővítés feladatát, ami az előterjesztők feladata, hiszen semmilyen módon nem lehetne kötelezővé tenni, hogy az eddig egy összegben fizetett díj melyik része vonatkozik a munkavégzésre és mely ik része vonatkozik a felhasználásra. Ezzel együtt ez egy jogszerű és tiszta megoldás, noha a járulékbővítés célját kétség kívül nem elégíti ki. Lehetséges olyan megoldás is, és ilyen kapcsolódó módosító indítványon is dolgozunk, ami valamilyen százalékos arányt próbál adni arra, hogy az ilyen típusú szerződések után kifizetett díj hány százalékát tekintjük a munkavégzés honorálásának és hány százalékát tekintjük egy jog, kvázi egy tulajdon elidegenítésének. Erre vonatkozó lehetőségek vagy utalások vannak a törvényben más vonatkozásban, hiszen például az osztalékot - bizonyos típusú osztalékjövedelmet - ezen túl járulékoltatni kíván a törvény, de mivel ott is felmerülhet, hogy ez milyen arányban munkajövedelem és milyen arányban más, ott is megállapít egy bi zonyos fajta megosztást, ott egyfajta adósávhoz kötve. De végül is ez a technika nem idegen jelen pillanatban sem a törvény szellemétől. Világos, hogyha ezt a technikát találjuk meg, akkor is fölmerül a kompenzáció igénye arra a körre nézve, ami mégiscsak járulékoltatandó. (16.00) Ugyanakkor kisebb a kompenzációs feladat is, és érzésem szerint hogyha jól határozzuk meg a százalékarányt, és egyben jól határozzuk meg a tevékenységi kört, ahol ez a százalékarány kimondható, akkor nem jelentős az a veszteség, a mi az eredeti javaslathoz képest a társadalombiztosítás kasszáit éri. Világos, hogy - sajnos - itt is fölmerül az a jogi probléma, amire öngyilkos módon az előbb már utaltam, hogy érdemes azon gondolkodni, hogy meglehete tenni, hogy a szerzői jog alá eső tevékenységek közül kiválasztunk egy bizonyos kört, ahol ezt a százalékos megosztást alkalmazzuk. Sajnos elképzelhető, hogy csak az a megoldás jogszerű, hogy akkor a teljes ideeső tevékenységi körre ezt a százalékos megoldást alkalmazzuk.
