Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 31 (218. szám) - Megemlékezés Gyurkó Jánosról - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - NÉMETH ZSOLT (Fidesz):
2171 kapcsolat létesüljön a világ minél több régiójával, és lehetőség szerint minél inkább sikerüljön fölszámolni a vízumkötelezettségeket. Ez egy ellenirányú érdekeltséget tükröz, és ezért megfontolandónak tartanánk a Pénzügyminisztérium számára mérlegelni azt, hogy a Külügyminisztériumnak a bevételei között ne szerepeltessék a ví zumdíjakat, ezáltal is jelezve azt, hogy a külügynek nem a vállalkozói jellegű tevékenysége az alaptevékenysége. 280 millió forint rendkívüli bevétel mögötti kutakodás eredményeként azért érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy mi is ez, és egy jó alkalom a rra, hogy a tavaly meghozott döntéseinket most ellenőrizzük, hogy mennyire volt mindez racionális. Ez a 280 millió forint két tételből tevődik össze: 80 millió forint bevétel a Külügyminisztérium óvodájának és a bölcsődéjének az értékesítéséből fakad. Fiat al, tehetséges munkaerők a Külügyminisztériumban - meggyőződésem szerint - az óvodai, bölcsődei szolgáltatást előszeretettel vették volna igénybe. Nem hiszem, hogy kifizetődőnek tekinthető 80 millió forint bevétel után egy ilyen döntés. Négy nagykövetségün k fölszámolásából 200 millió bevétel várható 1997ben; ezeknek a követségeknek a bezárása ma már látható, hogy indokolatlan volt, ésszerűtlen volt, gyakorlatilag fél kontinensről - LatinAmerikából - vonultunk ki ezeknek a döntéseknek az eredményeként. A bevétel összege pedig jelzi, hogy milyen minimális nagyságrendről van szó, amit joggal tekinthetünk ezen épületek, infrastruktúrának az "elkótyavetyélésének". Különös tekintettel arra, hogyha újra kell majd ezeket a követségeket nyitni, akkor minden bizonn yal négy külföldi nagykövetség megnyitása nagyságrendekkel drágább lesz ennél a 200 millió forintos bevételnél. Néhány szót engedjenek meg a kommunikációs stratégiákról. 1996ban az ügynevezett "uniós kommunikációs stratégiára" közel 300 millió forint volt elkülönítve. A bizottsági vita során a Külügyminisztérium jelezte, hogy ebből 50 millió megmaradt; és ezen nem kell csodálkozni, mert túl sokat az ország lakossága nem nagyon találkozott az uniós kommunikációs stratégiának a kibontakozásával. Idén azonban egyszerűen el lett bújtatva egy közel egymilliárdos tételbe - az integrációs feladatokba - az uniós, illetőleg a NATOcsatlakozásnak a kommunikációs stratégiája. Pedig jó lenne tudni azt, hogy mit is takar ez a kommunikációs stratégia. Különösen örülünk a nnak, hogy a NATOval kapcsolatban is valami hasonlón gondolkodik a kormányzat, de szeretnénk részleteket tudni erről. Meg kellene - megítélésünk szerint - teremteni az uniós és a NATOcsatlakozási kommunikációs stratégiájának az összhangját is, hiszen tap asztalhatóak olyan hangok a magyar közéletben, amely az uniós csatlakozást mintegy külön kezeli a NATOcsatlakozástól. Néha szembe kívánja fordítani a kettőt egymással. A legnagyobb probléma a költségvetésben azonban a kisebbségpolitikai té telekkel van. Csak egyet tudok érteni Szabó Lajos Mátyással, aki azt mondja, hogy: "…az emelés egy kissé magasabb is lehetne ezeken a terülteken"; valóban, a három úgynevezett "gerincalapítvány"ban: az Új Kézfogásban, az Illyésben és a Segítő Jobbban hár omszor 10 millió forintos emelés van, holott majdnem eléri az egymilliárd forintot ezeknek az alapítványoknak az összege. A kisebbségpolitika mint prioritás alátámasztására hadd idézzem a kormányprogramot, amely a következőként fogalmaz: "A határon túli ma gyar közösségek anyagi támogatását a kormány - legalább a jelenlegi szintet megőrizve - a mindenkori éves költségvetés százalékában kívánja biztosítani. Az 1994es év végéig pedig kidolgozza a támogatási rendszer irányait és módszereit." Ez a 119. oldalán van a '94es kormányprogramnak. És hasonlókat fogalmazott meg a magyarmagyar csúcs is idén nyáron, a július 5ei nyilatkozatban. Semmi nem teljesült sajnálatos módon ezekből az ígéretekből. Az 1994es reálértéknek jelenleg körülbelül a felénél van ezen a területen a támogatási összeg, nincs rögzített költségvetési százalék a határon túli magyar célokra, nem éri el egyébként a magyar jelenlegi költségvetés egy ezrelékét ez a
