Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 31 (218. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - SELMECZI GABRIELLA (Fidesz):
2155 A fent elmondottak értelmében a FideszMagyar Polgári Párt azt javasolja, és olyan módosító javaslatokat fog benyújtani, hogy a jogosultsági összeghatárokat a nettó bérkiáramlás, a családi pótlék összegét pedig az infláció mér tékével növeljük minden évben. Tisztelt Képviselőtársaim! A következő, a tárca hatáskörébe tartozó ágazat az egészségügy. Itt végignézve a tárca költségvetését, azt látni, hogy kizárólag intézményfelszámolásra tartalékoltak pénzt, azt viszont nagyon kevese t. Legalább is a nagyratörő tervekhez képest. Igaz ugyan, hogy a népjóléti miniszter úr immár többször, kategorikusan közölte, hogy az átalakítás zökkenőmentesen végrehajtható, de sajnos a konkrét zökkenésre adandó megoldások valahogy mindig titokban marad tak. Talán nem véletlenül. Miközben a kórházak túlnyomó többsége anyagilag most már a falig hátrált a finanszírozás évek óta tartó folyamatos reálértékcsökkenése miatt, és mára már a betegellátás érdemi veszélyeztetése nélkül nem tud takarékoskodni. Addig a népjóléti miniszter úr meglepve hallja és felháborodik azon, hogy egyes gyógyszereket a betegekkel a patikából hozatnak be az orvosok. A meglepetés számunkra érthetetlen. Hiszen nem új gyakorlatról van szó. A felháborodás pedig akár jogos is lehetne. Jo gos lehetne akkor, ha ezeknek az eseteknek a többségében az orvosnak nem a között kellene választania, hogy hatékonyan kezelje a betegét, és ehhez csak így juthat hozzá, mert a kórháznak nincs pénze a drágább gyógyszerre, vagy legjobb meggyőződése ellenére , a szakma alapvető szabályait megszegve, nem a tudomány állása szerinti kezelésben részesíti a betegét. A FideszMagyar Polgári Párt úgy gondolja, hogy aki a tárca felelős irányítójaként ezt a jelenséget csak most fedezi fel és így reagál rá, mármint hogy megtorlást helyez kilátásba az említett orvosokkal szemben, annak - úgy gondolom - mindannyiunk érdekében jobb lenne tapasztalatokat gyűjtenie, és akár a saját bőrén kellene kipróbálnia, hogy milyen állapotok uralkodnak ma a közegészségügyben. Én persze a zt is értem, hogy nem könnyű a népjóléti miniszter úr helyzete. Az orvosok ugyanis érdekes emberek. Egy közgazdász szemével végképp nagyon furcsák. Soha nem voltak az orvosok arra szocializálva, hogy a beteg gyógyítását pénzügyi szemmel nézzék, hogy mérleg eljék a gyógyítás költséghaszon oldaláról. Ezért most megszenvedik a “nincs” érzését. Azt az érzést, hogy nekik kell eldönteni, nekik kellene eldönteni, hogy a kevés gyógyszerből melyik rászoruló beteg kapjon. Ezért inkább a jog szabályait próbálják megsé rteni, mint a szakmáét. Én azt hiszem, az vesse rájuk az első követ, aki úgy gondolja, hogy amikor ő a beteg, akkor is inkább egy elfuserált jogszabályt kellene betartani, akár az egészsége árán is. Mindezt csak azért mondtam el, mert a népjóléti miniszter úr minden fenyegetése ellenére lesz ilyen a jövőben is. Sajnos. Elég csak a tárcához tartozó intézmények költségvetésére pillantani. Az országos intézetek működési költségvetése címén nominálisan is kevesebb pénzt kapnak jövőre, mint az idei várható telje sítésük. Ez azt jelenti, hogy ismét elvesztik a forrásaik legalább 20 százalékát - ezt a hivatalos infláció szerint mondom. De azt mindannyian tudjuk, hogy az egészségügyben ennél jóval magasabb az infláció, akár többszöröse is lehet az átlagosnak. Végezet ül pár szót szeretnék szólni a fejezeti kezelésű előirányzatokról. Nagyon árulkodó számunkra az, hogy mely előirányzatok szűntek meg. Az, ugyanis, hogy a szűkösebb pénzből mely célokra hajlandó költeni egy kormány, a legárulkodóbb az egyes célokkal kapcsol atos szándékait illetően. Tehát a tárcánál a jövő évben megszűnik a családvédelmi hálózat fejlesztésére előirányzott összeg. Ugyanerre a sorsra jut, tehát megszűnik a Gyermekvédelmi Alap és a szakellátás fejlesztésére szánt összeg is. Változatlan összeggel szerepel benne a gyámügy és gyermekvédelem átalakítására szánt összeg. Ugyanennyi pénzt fognak kapni a mozgáskorlátozottak, valamint a fogyatékosok. Örömmel konstatálhatnánk, állapíthatnánk meg, hogy az elesettekkel szemben némi megértést mutat a kormány, ha nem tudnánk, hogy a hajléktalanok ellátására szánt összeg jelentős megemelése semmi mást nem takar, mint a Fővárosi Önkormányzat számára nyújtott segítséget.
