Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 31 (218. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - UNGÁR KLÁRA (SZDSZ):
2137 szegények. A hagyományos értelemben tudniillik a középosztályról azt mondani, hogy nem fejlődött '90hez képest Magyarországon, az egy valótlan ál lítás, mert a hagyományos definíció szerint, ami: földje, boltja, hivatala, egzisztenciája, nyugdíja van, abban bizony a középosztály jelentősen megnőtt '97hez képest Magyarországon. Sőt, azt is mondhatnánk, hogy a bérből, fizetésből élők száma radikálisa n csökkent. Tehát valószínűleg az ellenzék a középosztály kifejezést nem ebben az értelemben használja, hanem feltehetően - vagy vélelmezem - úgy használja, hogy se nem nagyon gazdaság, se nem nagyon szegény. Ez egy jövedelem- kategória, amely jövedelemkat egóriát ezek után megvizsgálhatunk úgy, hogy a reáljövedelmek hogy változnak és az adópolitikán keresztül az állam rontja, javítja vagy változatlanul hagyja a helyzetüket. Tehát lehet azt mondani, hogy a középosztály helyezte romlik. De ha az adón és az in fláción keresztül a kormány nem rontja a középosztály helyzetét - már a középjövedelműek helyzetét , akkor ez az állítás mégsem felel meg a valóságnak. Lehet azt mondani, hogy a kis- és középvállalkozásokat kell támogatni, és lehet azt mondani, hogy nagyo bb forrást, több forrást kell otthagyni a vállalatoknál. Nem mondunk mást, még ha másképp is hangzik. Ha több forrást hagyunk a vállalkozásoknál, mert a társasági adó alacsonyabb, mert a személyi jövedelemadó alacsonyabb, akkor többet tudnak beruházásra fo rdítani, és nagyobb a valószínűsége annak, hogy hatékonyabb lesz az általuk - vagy több nemzeti terméket tudnak előállítani. És eljutottunk megint a GDPhez, a GDP növeléséhez, tehát a gazdasági növekedéshez. (11.30) Önmagában az, hogy mennyi a GDP, és hog y a gazdasági növekedést most jól mérjüke vagy sem, tulajdonképpen egy költségvetési vitában, azt is mondhatom, hogy majdnem lényegtelen. Hiszen ami lényeges, a költségvetés, azaz az állam által beszedett források, ez a költségvetés bevételi oldala, és a kiadási oldala megint, ha a családpéldát nézzük, akkor tulajdonképpen, amikor otthon a különböző borítékokba beteszik a fizetést, hogy bruttó az mekkora, az otthon az embereket nem érdekli, az az érdekes, a borítékban mennyi van. Így vagyunk ezzel mi is, m ondhatjuk, hogy a GDP milyen nagy vagy milyen kevés, az az érdekes, hogy az állam mennyi bevételt tud, ezt pedig csak az állampolgáraitól tudja beszedni fogyasztási, forgalmi, társasági és személyi jövedelemadón keresztül, és hasonló adójellegű befizetések en keresztül. És azt tudjuk mi, és arról kell hogy szóljon ez a vita és a gazdaságpolitika, hogy utána hogyan osztjuk el, mit, mire fordítunk többet vagy kevesebbet abból, ami befolyik. Azt gondolom, hogy elég nagy a közmegegyezés ellenzék és kormánypártok között abban, hogy nem úgy kell ezeket a bevételeket növelni, hogy az adókat fölemeljük. Azt gondolom, elég nagy a közmegegyezés abban, hogy tulajdonképpen kevesebb adó folyik be, vagy az adófizetők jelentős része nem fizet vagy nem szívesen fizet, vagy n em vallja be az adóját, mert magasak az adókulcsok. Tehát arra azért számíthatunk, különösen az előző évi társaságiadóbevételeket figyelve, hogy ha lejjebb mennek az adókulcsok, a bevételek nem csökkennek. De lehet, hogy a fizetési hajlandóság, az állampo lgárok fizetési hajlandósága növekszik. Azt tudjuk, hogy valami olyasmit kellene kitalálnunk - és megint a fekete- és szürkegazdaságról beszélek és a feketejövedelmekről , hogy minél többen viseljük a terheket, hi szen ha az a nagyonnagyon kevés ember, akikre a terhek zöme ráterhelődött, tehát a bérből, fizetésből élők fizetik újra majd az adók 90 százalékát, és a nem bérből, fizetésből élők pedig az adók 10 százalékát, ez egy olyan aránytalanság és olyan aránytala n teherelosztás, ami után tulajdonképpen tényleg, függetlenül attól, hogy melyik párt most hol ül, kormányban vagy ellenzékben, nagyon nehéz jó költségvetést csinálni, a kiadási oldalt jól megcsinálni. Tehát a diagnózisban és a célokban gyakorlatilag a kor mánypárt és ellenzék, azt gondolom, hogy megegyezik. Még mindig fönnmarad az a kérdés, hogy akkor milyen gazdaságpolitikát kell csinálni. Lehet a középosztály erősítésének nevezni azt, hogy kevesebb adót szed be az állam és többet hagy állampolgárainál. Ne kem mind a két mondat ugyanazt jelenti. Lehet úgy csinálni, mintha mást
