Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 31 (218. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SÜMEGHY CSABA (Fidesz):
2128 Mi úgy érezzük, hogy a meghozott intézkedések - tehát többek között a vámpótlékok leépítése és egyebek - bizonyos vállalkozói réte geknek kedveznek csak. Tehát nem olyan generális javító helyzetet, javító környezetet hoznak létre, amelyet a kormány a vállalkozóknak beígért. És úgy látjuk, hogy a megoldatlan nyugdíjreform kérdése egy olyan komoly problémát jelent, amelyik nagyon sokáig visszaköszönő téma lesz a magyar költségvetésben, de főleg ennek a problémát viselő magyar vállalkozói rétegeknek. Szeretném elmondani azt is, hogy nagyon szépen szerepel a költségvetésben a feketegazdaság elleni harc. Az elmúlt pár napos vitában ez többs zör terítékre került. Hölgyeim és Uraim! Nekem a véleményem az, hogy aki ma Magyarországon fehér- és feketegazdaságról beszél, az vagy életében nem dolgozott a gazdaságban, vagy pedig önmagát csapja be. Magyarországon ma csak egyfajta gazdaság van: feketeg azdaság - ezt lehet szürkének is hívni , és van egy olyan gazdaság, amit régen hívtunk feketének, amelyik a bűnözésre épül. Én ezzel a kérdéssel nem kívánok foglalkozni, ez a nyomozó szerveknek a területe. De az, hogy Magyarországon a zöldséges számla nél kül árul terméket; az, hogy a nagykereskedő számla nélkül értékesít mindent, és az, hogy ma Magyarországon - mint régen a Tenkes kapitánya idejében - divat az adó és egyéb eltitkolása, ez egy természetes joggá vált. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Miért vált t ermészetes joggá? Nem az állampolgárok miatt. Említettem a Tenkes kapitány példáját. Akkor is úgy érezték az állampolgárok, hogy olyan terheket rónak rá, amit nem bírnak elviselni. Én úgy gondolom, hogy ma ugyanezzel a szindrómával állnak szemben, és hiába mondja az ellenzék két éve egyfolytában, hogy megtérülne a terheknek a csökkentése, az állami költségvetés nem csökkenne, a gazdaság növekedne. Ez nem valósul meg, és én úgy gondolom, hogy teljesen fölösleges itt feketegazdaság elleni harcról beszélni, am ikor ezeket ezekkel az intézkedésekkel csak szítjuk. Ilyen téma körül szeretnék még néhány dolgot említeni. A Munkaerőpiaci Alap - amelyik hihetetlen mértékben felháborító a munkaadói társadalom számára. Tisztelt Ház! Ez a Munkaerőpiaci Alap öt alapból - n em akarom fölsorolni - állt össze egy egységes egésszé, amit annak idején a kormányból, munkaadókból és munkavállalókból álló tripartit rendszerű grémium irányított. Ezt a kormány kiszorította - illetve háttérbe szorította, hogy pontosan fogalmazzak - a mu nkaadók és munkavállalók képviselőit, és a mintegy 30 milliárd forintos többlettel rendelkező alappal elkezdett olyan mértékben önhatalmúan gazdálkodni, hogy 1996ban már csak 3 milliárddal járult hozzá a Munkaerőpiaci Alap fenntartásához. 1997ben a terve k szerint egy grammal sem járul hozzá, de a döntés az ő kezében van. Tisztelt Képviselőtársaim! Kérdezem én: hogyha a kormány egy fillérrel nem száll be ebbe az alapba, akkor miért veszi el a döntési jogot azoktól - tehát a munkáltatóktól és a munkavállaló któl , akik ezt az alapot döntően létrehozzák. Idetartozónak érzem, hogy egyik oldalról az új szövetkezeti törvény beterjesztésre vár. 290300 milliárd üzletrészjegyet kellene fölvásárolni, amit természetesen csak költségvetési támogatással lehet megvalós ítani, erre a miniszterelnök úrtól is elkötelezetten 5 milliárd forintos ígérvénye van ennek a mozgalomnak. A költségvetésben az 5 milliárdos fedezet nem lelhető föl, mint ahogy nem lelhető föl az 1997es költségvetésen az általam egyszer már kérdésként sz óvá tett Eximbank és az MBFB feltőkésítésére szánt és kormányhatározattal jóváhagyott 13,5 milliárd forint sem. És ezeket azért kell elsoroljam, tisztelt Ház, mert egyértelmű és világos, hogy ezek az intézkedések a magyar gazdaságot pezsdítenék meg, lehető séget adnának a tőkehiány, a krónikus tőkehiány enyhítésére, és ezáltal a társadalmi közérzet és a társadalmi lét jobbítására. Én úgy gondolom, hogy át kellene gondolni az általunk is kezdetben nagyon jónak értékelt csúszóárfolyam kérdését is, csúszóárfoly ampolitika kérdését is, mert amilyen haszonnal járt ez az első időben, ma egyértelműen látszanak a káros hatásai. Többek között csak olyanokat említsek meg, hogy az infláció keletkezésének és gerjesztésének egyik alapvető oka a csúszóleértékelés kérdése, az, hogy olyan magas reálkamatokat ad a gazdálkodó szervezetekre, amelyek elviselhetetlenek, és nem
