Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 31 (218. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SÜMEGHY CSABA (Fidesz):
2126 Én úgy gondolom, hogy ezek olyan súlyos politikai kér dések, amelyek a politika primátusát helyezik a gazdasággal előtérbe, és lehetetlenné teszik még azt a mozgásteret is, amelyet egyébként a közgazdaságilag megalapozott gazdasági lehetőségek tudnának maguknak kiérlelni és követelni. Szeretném alátámasztani mindjárt csak az 1996os év vonatkozásában állításaimat. A GDPt 2 százalékkal tervezte a kormány növelni 1996ra. Mint tudjuk, várhatóan 100,5 százalék lesz a GDP alakulása, és ez a 0,5 százalékos alakulás a statisztikusok szerint is egy elhanyagolható sz ám, tehát gyakorlatilag annyit jelent, hogy a tervekkel szemben a GDP 1996ba semmit nem fog nőni. Hasonlóan jártak el, illetve jártunk az ipari termeléssel kapcsolatban, amely 103 százalékban várható, hogy alakulni fog, ugyanakkor a terv 105107 százalék volt ezen a területen, és még súlyosabb, hogy a beruházások szintje is 105107 százalékra volt tervezve, az alakulása 100102 százalékra várható. Már csak megemlítem, hogy a reálbérek, amiknek a csökkenését '96ra már megállítandó volt az elképzelések szer int, ebben az évben a tervezettnél lényegesen nagyobb mértékben, mintegy 57 százalékkal fog csökkenni, és a kulcskérdés az, hogy az inflációt nem tudta a kormány megállítani, az infláció csökkenését, és nem tudta a saját maga által elképzelt 20 százalékos inflációs méretet megvalósítani, hisz a most várható infláció mértéke - szerény becslések szerint is - 24,525,0 százalékban várható. Itt szeretném elmondani mindjárt a Fidesz véleményét a kérdésről, hisz az infláció kezelésének kérdése régóta visszatérő probléma. Mi úgy látjuk, hogy a csúszóárfolyampolitika - még később visszatérek rá - összes jó tulajdonságai ellenére árfelhajtó hatással bírt, tehát tulajdonképpen inflációt gerjesztő tényező. A másik, hogy megítélésünk szerint a kormányzatnak az infláci ót kezelő politikája sem jó. Tehát technikailag sem jó ez a kérdés. Itt arra szeretnék utalni elsősorban, hogy közismerten Magyarországon nem keresleti, hanem költségoldalú infláció mutatkozik, de a keresleti oldalról hozott intézkedések ennek ellenére azt érték el, hogy a fogyasztás beszűkülésével, a keresletek korlátozásával tulajdonképpen csökkent a termelés, és e csökkent termelés azt eredményezte, hogy nagymértékben megnőttek az árak. A másik ilyen kérdés az inflációnál, amit tulajdonképpen maga a korm ány gerjeszt, az az a kérdés - mivel költségvetési oldalú inflációról van szó, mint említettem , tehát az a bankpolitika, amit a kormány folytat, az elvonáspolitika és általában a gazdaság kérdésének kezelése nem csökkenti egyáltalán az inflációs várakozá st. Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a Házban többször elhangzott - különösen a miniszterelnök úr részéről , hogy az ellenzék nem tesz javaslatokat a helyzet jobbítása érdekében. Szeretném elmondani, hogy mi úgy látjuk ennek a kérdésnek megoldását, hogy n éhány pontban - és ebben, én úgy gondolom, hogy az ellenzék együttműködne a kormánnyal - kellene újragondolni azt a gazdaságpolitikai stratégiát, amit pillanatnyilag - megítélésünk szerint - a kormány rosszul folytat. Ilyennek érezzük legelsősorban a beruh ázások fejlesztését, a beruházások támogatásának kérdését, és itt kiemelten és preferáltan a belföldi hazai beruházások ösztönzésének a kérdését helyeznék előtérbe. Két dolog, amiben a megvalósítását látjuk. Az első dolog az, hogy a kormánynak lényegesen n agyobb és szélesebb körben kellene a különböző támogatásokat, adópreferenciákat és egyebeket alkalmazni bizonyos kiemelt térségi és iparági beruházások területén, lényegesen nagyobb politikai bátorságra lenne szükség az itt történt szerepvállaláshoz és nem olyan félmegoldásokat alkalmazni, ami jelenleg is van, nagyon minimális mértékben és olyan értékhatárok fölött, amely a magyar vállalkozó számára elérhetetlen, csak a monopóliumok tudnak élni vele. A beruházások másik kérdése pedig - amelyik alapvető és a melyikben szintén hihetetlen lemaradás van , hogy a kormánynak lényegesen nagyobb szerepet kellene vállalni az infrastruktúrák és a technikai hátterek beruházásában való közvetlen részvételre.
