Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 31 (218. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - FEKETE GYÖRGY (KDNP):
2117 A magam vizsgálati módszere az, hogy az éves költségvetési viták előtt nemcsak a törvénytervezetet szoktam a lehetőségek mértékéig megtanulni, hanem újra és újra átolvasom a kormány 199 4es programját, annak különösen a 7. fejezetét - és most itt témaváltás következik , a "Kultúra, a média és a civil szervezetek" címet viselő 7. fejezetet. Olvasás és a törvénytervezet összevetése között sohase felejtem, hogy a kultúra nem forradalmi és nem modernizációs képződmény, hanem tervek, cselekedetek és eredményeik folyamatos egymásra épülése: szerves építmény tehát, aminek sajátságos tartószerkezete, autonóm statikája van. A hatalomnak ezért nem irányítania, hanem életfeltételeit kötelességszerű en megteremtenie kell csupán, és hagynia kell élni, vagy hagynia kellene. Nem intenzív továbbá életben tartani, hanem élni, és okosan figyelni a változásait, rajta tartani pulzusán az ujjakat. Ezek a változások minden normális polgári demokráciában a kultú rára annyira jellemző kettős természettel bírnak. Egyrészt megtartóak, másrészt növekedést kívánóak. Nagyobb ostobaság ugyanis alig képzelhető el, minthogy az egyébként is "álságos" politikai manőverként, népbutításként is alkalmazott stabilitásteremtés fo galom a magyar kultúrára is alkalmaztassék. Szerencsére a kultúra szellemi értelemben stabil, csak éppen szelektált manapság. Stabil, mert visszafelé nem korrigálható, mint maga a történelem - ezt is gyakran tapasztaljuk ; így lehet a létező legszubjektív ebb szellemi kategória, a kultúra a legobjektívebb. A szelektálásra pedig a művelődési tárca kialakította belső természetéből következő saját mechanizmusát. Ez a kézi vezérlésre tett kísérleteken alapszik - valljuk be: nem is eredménytelenül , mint a legk orszerűtlenebb módszer visszalopásán a modern államigazgatásba. Nem titok, hogy az én kultúraértelmezésem tágabb az átlagosnál, vagyis nemcsak a művelődésre és a művészetekre vonatkozik, hanem minden olyan jelenségre, amelyben a tanulás folyamatában megsze rzett mindenfajta tudás és a nélkülözhetetlen emberi invenció egyszerre jelenik meg. A kultúrát ebben a sokféleségben tekintem tehát az értelmes emberi lét alapjának, és sok tekintetben céljának is. Ebből származtatom le nélkülözhetetlenségét, végtelen érz ékenységét - vagyis sérthetőségét is , de célszerűségét és isteni eredetét is egyszerre. Ezek után nézzük meg, hogy mit ír a kormányprogram erről a dologról - nagyon rövid áttekintésben. Filozófiájának kétoldalas leírása után a megvalósítás érdekében az a lábbi intézkedéseket tervezi, idézem: "A központi, illetve a helyi önkormányzatok kulturális feladatainak és finanszírozásukra jogosult kulturális tevékenységek körének meghatározása". Nyugodtan mondhatjuk: eltelt két és fél év, ebben a dologban semmi nem történt. Nem történt meg ezeknek a feladatoknak a szétosztása, és ezeknek a szétosztásoknak a jele nem jelentkezik a költségvetésben. Másodszor: "A nemzeti kulturális intézmények megbízható működését elősegítő vizsgálatok lefolytatása". Nem folytak le ezek a vizsgálatok, ha lefolytak volna, a kulturális bizottság tagjának - nekem - tudni kellene erről, sőt, az történt, hogy a kiemelt nemzeti intézményeket és a nemzeti intézményeket - összesen 27et - végletesen összekevertek; így kerülhettek nagyon fontos, kiemelt nemzeti intézmények és a nemzeti kultúra szempontjából nem másodlagos, de kevésbé fontos intézmények egyenlő elbírálás alá. Harmadszor: "A szakmai törvények: könyvtári, levéltári, múzeumi, közművelődési, szerzői jogi, film, műemlék, műkereskedele m- és aukciótörvények előkészítését el kell végezni." Nem történt meg az előkészítés, kedves képviselőtársaim! Egyetlenegy törvényt hozott a kormány a kultúra területén - a levéltári törvényt , de bizonyos előkészítési fázisban vannak ezek a törvénynek, d e a kulturális bizottság előtt sem járt még egyetlenegy sem belőlük. Negyedszer: "A Nemzeti Kulturális Alap működésének felülvizsgálatát, finanszírozási forrásainak újbóli meghatározását". Az a meglepő fejlemény van e tekintetben az 1997es költségvetésben , hogy a Nemzeti Kulturális Alaptól elvonták az állami támogatást úgy, hogy közben a megígért járulékolási rendszernek a továbbfejlesztése nem történt meg, illetve egy tavalyi járulékoltatás többlete megtörtént, és Bauer Tamás képviselő úrnak elmondom - ny ilván nem tudja - rövid történetét ennek a dolognak.
