Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 31 (218. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - BAUER TAMÁS (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. DOBOS KRISZTINA (MDF):
2103 A másik, amiben van észrevételem és megjegyzésem: kelle az államhatalomnak egy olyan rendszerben, amelyben a lakosság száma évente 40 ezerrel csökken, olyan prioritásokat megállapítani, amelyek valamilyen formában a gyermekszülést segítik elő. (8.30) És itt nemcsak arról van szó, hogy a gyerekek megszülessenek, hanem arról van szó, hogy a gyermekek olyan családokban szülessenek meg, ahol őket i gazán emberi körülmények között tudják felnevelni. Nos, ezért számomra az a fajta megoldás, amit itt Bauer Tamás felvázolt, azért nem igazán rokonszenves, mert nem ezt segíti elő. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Ké tperces reagálásra megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége. BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Idő hiányában csak Orosz István képviselőtársam hozzászólására térnék vissza. Fontos, amit a privatizációs és a versenyképesség összefüggéséről mondott, mert módot arra, hogy egy kicsit tovább árnyaljuk a képet: a csehszlovák és lengyel politika a növekedés árfolyam, bérpolitika oldaláról javította a versenyképességet, miközben ezek az országok úgy tudtak javítani a versenyképességükön és a növekedésükön, hogy a belső szerkezetátalakítási folyamataik lassúbbak voltak, mint a magyar. Ezzel szemben Magyarország, ahol a privatizáció egy más utat választott, a belső szerkezetátalakításban jóval előbbre jutott, mint Cse hszlovákia és Lengyelország, de mivel a makroökonómiai politika kevésbé volt következetes, ezért ennek a gyümölcseit az elmúlt években még kevésbé éreztük, mint amennyire Csehszlovákiában és Lengyelországban érezhető volt. Ezért, éppen ezért vagyok én opti mista, mert Magyarországon a versenyképességnövelés tartalékai a gyorsabb szerkezeti átalakítás miatt még jobbak, mint Csehszlovákiában és Lengyelországban. A másik kérdéshez, amit Orosz István felvetett: én azt gondolom - bármilyen furcsa lehet is , hog y a gyermekvállalást nem kell ösztönözni. Egészséges ember, egészséges család, ha biológiailag és lelkileg erre képes, akkor boldog, ha gyermeke születik, ezt - azt hiszem - nagyon sokan átéltük. Csak a feltételeket, az anyagi feltételeket kell megteremten i ahhoz, hogy ne legyen ellenösztönzés a második, harmadik gyerek vállalására. Ehhez pedig a pénzt oda kell vinni, ahol a gyerek van, és erre jó a családi pótlék, és számunkra minden gyerek egyformán fontos: az is, aki tehetős családban születik, és az is, aki nem, és ezért szeretjük jobban a családi pótlékot, mint az adókedvezményt. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Kétperces reagálásra megadom a szót Dobos Krisztina képviselőasszonynak, Magyar Demokrata Fórum. DR. DOBOS K RISZTINA (MDF) : Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Én azt hiszem, hogy Bauer képviselő úr mondatai, amik ott elhangzottak a pulpituson, hogy hány gyerek él létminimum alatt, kiegészítésre szorul, ma több mint 50 százaléka a gyerekeknek létminimum alatt él. Egy olyan társadalomban, amelyik nem gondoskodik az utódjairól - mert azért az a család, ahol létminimum alatt élnek a gyerekek, az a család eleve rossz helyzetben van , egy olyan társadalomban, azt hiszem, a költségvetésnek, amelyik meghatározza a k övetkező év politikáját, sokkal erőteljesebben kellene a gyermektámogatásokat tartalmaznia. És bár azt mondja a képviselő úr, hogy nem kell a gyermekvállalást ösztönözni, én azt hiszem, hogy számos problémánk kisebb lenne akkor, hogyha tudnánk, hogy a köve tkező generáció nem egyre fogy, akár az oktatásügyet nézem, akár a nyugdíjkérdést nézem és még számtalan más dolgot. Igenis van egy társadalmi elvárás, és azt gondolom, hogy egy politikának képviselnie kell az
