Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 30 (217. szám) - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - RUSZNÁK MIKLÓS (KDNP):
2037 Azonban leghátrányosabban akkor érinti ezeket a termelőket, a gazdákat, amikor a kalóztársaságok jelennek meg, amelyek a hasznot lefölözik, kihagyja belőle a gazdákat. Én úgy gondolom, a jövőre életbe lépő kistermelői adózás tekintetében nem igazak azok a megállapítások, miszerint az adó befizetése nem okoz többletterhet az egyéni gazdáknak. Nem vitatom, hogy ebben a szektorban is átláthatóvá kell tenni a termelést és a jövedelmet. De a bevezetés gyors módja aggasztó. Én azt hiszem, hogy nem az adózás szempontjából kellene megközelíteni ezt a témát, hanem a nyilvántartás és az információs rendszer szempontjából. Nincs felkészülési idejük a gazdáknak arra, hogy könyveljék a tevékenységüket. Az ilyen nagymértékű változás csak akkor lehet sikeres, ha az érintett felek felkészültek és az állam támogatja őket. NyugatEurópában az egyéni gazdák könyvelését is érdekképviseletek, kamarák végzik, amelyhez ma is adnak állami támogatást. Az itteni adóbevezetéshez legalább egy év át meneti időszakra, állami kedvezményre volna szükség, és én azt hiszem, hogy ez csak a kudarcokkal fog járni. Amikor azt fogalmaztam meg, hogy vergődés - bizony, a szövetkezetek és a kistermelők vonatkozásában mindmind vergődés. De nem lenne a beszédemnek lényege megalapozott, ha nem nyújtanánk vagy nem mondanánk azt, hogy mi, kereszténydemokraták mégis milyen új elemet kívánunk ebben az egész formában itt javasolni, illetve biztosítani. Egészen, azt hiszem, mezőgazdaságról lévén szó, nem lehet elkerülni az t a sokat hangoztatott elvet, hogy a föld, a falu, a vidék egy és ugyanaz. Tehát szétválaszthatatlan az agrárpolitika a vidék fejlődésétől. És amikor ezen politikát, a vidéki térségek jövőjét tartjuk szem előtt, úgy gondolom, egészen a legújabb időkig a vi déki térségek értékeit a hatóságok, illetve az előző rendszerek elhanyagolták, a keletközépeurópai országokban is. Valamint az új, független államokban, mivel az iparosítás volt az egyetlen politikai prioritás. Ennek az eredménye pedig az a kiegyensúlyoz atlanság volt, ami a vidéki térségek és a városias területek között megtalálható gazdasági, politikai, szociális és kulturális szinten volt. (12.00) (Az elnöki széket dr. Füzessy Tibor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) A piacgazdaságra történő áttéré snek kell - bármilyen paradox is ez ugródeszkájának lenni annak, hogy elfogadásra kerüljön az az alapelv, hogy a vidéki térségek feladatai, gazdasági értékük tekintetében, egyenértékűek a városi, ipari területekével. A vidéki térségek jövőjének alakulását azonban nem lehet és nem szabad csupán a piaci erőkre bízni, mert ezek nem képesek számításba venni a vidéki térségek ökológiai és társadalmi, kulturális igényeit. A vidéki térségek európai chartája azt javasolja, hogy az átalakulásban lévő közép- és kele teurópai országoknak, valamint az új, független államoknak speciális figyelmet kell szentelni - európai szinten , és a charta speciális intézkedéseket sürget az európai együttműködés keretében. A vidékfejlesztésnek és a világkereskedelmi szervezetnek, a WTOnak a pozíciója szétválaszthatatlan egymástól. A világkereskedelem liberalizálása a világkereskedelmi szervezet, a WTO keretében nagy valószínűséggel veszélyeztetheti a vidékfejlesztést a közép- és keleteurópai országokban, valamint az új, független á llamokban, többek között azáltal, hogy a termelést azokra a területekre fogja koncentrálni, ahol a leginkább a legkedvezőbb, a legjövedelmezőbb. Az egyik fontos téma, amit figyelembe kell venni az új WTOtárgyalásokon, hogy 1999ben - ennélfogva - hogyan k ell felhasználni azokat az összegeket, amelyeket korábban a gazdálkodók támogatásra fordítottak, most pedig arra, hogy a vidéki térségeket fejlesszük. Amikor vergődésről beszéltem, azt hiszem, hogy megfogalmaztam azt az ágazatot, a szövetkezetek tekintetéb en is, a kistermelők tekintetében is, amit az előzőekben elmondtam. Azt hiszem, hogy a reményt is, ami a hozzászólásban elhangzott, egy bizonyos oldalról meg kell közelítenem. Éspedig nem tudom, kinek lehet reménye ebben a költségvetésben, hacsak azoknak n em, akik kimosták az olajtartályokat, és most a borhamisítással foglalkoznak. Azt hiszem, hogy talán amikor a kistermelőknek az adózását megközelítjük, nagyon siralmas az az újságcikk számomra, amikor kimegy az ellenőr, és több százezer hektoliter hamisíto tt borkészítményt talál, és
