Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 29 (216. szám) - Dr. Klaus Hänsch, az Európai Parlament elnöke beszédének tolmács által fordított szövege - TOLMÁCS
1891 alapjainkat. Az unió reformja és bővítése között szigorú összefüggés van. Ha az unió képtelennek bizonyul a reformokra, akkor képtelen a bővítésre is. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ha az unió bővít ésének ára annak fellazulása vagy fölbomlása lenne, ez túl sok lenne, túl magas lenne, nemcsak az unió jelenlegi tagállamai számára, hanem azoknak is, akik hozzá kívánnak csatlakozni. Hölgyeim és Uraim! Magyarország mégiscsak egy cselekvőképes és szolidári s unió tagjává akar válni, nem pedig egy szabadkereskedelmi zónáé vagy egy széttagolt Európáé á la carte. Az Európai Parlament, majd ha eljön az a nap, Magyarországnak az Európai Unióhoz történő csatlakozását ratifikálni fogja, azt a szervezést. Ebben az e urópai parlamentben a nagy többség azt akarja, hogy az az unió, amelyhez Magyarország csatlakozik, más legyen, mint a mai, mint a mostani. Ennek olyan uniónak kell lenni, amelynek közös európai pénzneme van. Olyan uniónak kell lenni, amely az emberi munkán ak, amely az európai civilizáció alapja, egy új jövőt biztosít. Olyan uniónak kell lenni, amelyben az európai népek együttesen védekeznek a szervezett nemzetközi bűnözés ellen, a kábítószerkereskedelem, az emberkereskedelem, az autólopások, pénzmosók és k orrupció ellen. Mert ez a bűnözés nemcsak a polgárnők, és polgárok földi javait, testét és életét veszélyeztetné, hanem aláássa a demokráciába és az igazságba vetett hitet is Magyarországon éppúgy, mint az egész Európai Unióban. Ennek egy olyan uniónak kel l lenni, hölgyeim és uraim, amely felelősséget vállal egész Európa békéjéért, biztonságáért, a gazdasági fejlődésért és a szociális igazságosságért, az élet természetes alapjainak megóvásáért, és olyan uniónak kell lennie, amelyben minden tagállam, a nagy éppúgy, mint a kicsi, a többség döntését elfogadja, amikor arról van szó, hogy olyan európai törvényeket hozzanak, amelyek különbség nélkül mindenkire vonatkoznak, egy olyan uniónak, amely a világban együttesen közösen cselekszik, egy unió, erős Európai Pa rlamenttel és erős bírói ellenőrzéssel. És ez az unió még nem lesz kész azon a napon, amikor Magyarország csatlakozik hozzá. Építési terület lesz majd akkor is még, amelyen a magyarok, az öregek és mindenekelőtt a fiatalok tetterejére és inspirációjára szü kség lesz. Ez az unió a nemzeti sajátosságokat nem tagadja meg és nem hagyja figyelmen kívül. Nem bomlasztja fel az európai népeket, nem európai néppé alakítja. Ma sincs és a jövőben sem lesz egy európai nyelv, hanem a nemzeti és regionális nyelvek, kultúr ák, emlékezetek, szokások, hagyományoknak a tárháza. Ennek így kell maradnia, mert ez hozzátartozik az európai tulajdonságokhoz, hiszen mi ezekben vagyunk otthon, ott találjuk identitásunkat, ott tanuljuk meg nyelvünket - anyanyelvünket , és ennek nincs e urópai helyettesítője, mert ez része a mi európai szabadságainknak. A népek, kultúránk és hagyományainknak, nyelvünknek és történelmi emlékezetünk sokfélesége, sajátságaink és makacsságunk. Ez nem Európa gyöngesége. Ez a mi erősségünk, ha sikerül erőinket egyesíteni, a világ kihívásainak legyőzésére fordítani, és ha sikerül a régi, egymás elleni harc helyett az új, együtt való harccal helyettesíteni. Mi franciák és németek és magyarok maradunk. De az európai népek egymáshoz fognak tartozni, a közös értékekn ek az alapján. Lappországtól Szicíliáig, a Hebridszigetektől a Beszkidhegységig mi, európaiak mindannyian és mindig is újat keresünk, ezt az egyedüli keveréket, vegyüléket, gazdasági teljesítőképességi szociális igazságnak az egységét. Mi mindannyian ker essük azt a megbonthatatlan szövetséget, amiben összekötjük az egyén szabadságát és a felelősségét ezekkel. Ez a specifikus európai, ez a különleges európai plusz. Ez különböztet meg bennünket más társadalmaktól a földön, az amerikaitól ugyanúgy, mint a ja pán keletázsiaitól vagy a fundamentalista mohamedán társadalomtól. Ennek az évszázadnak a végén visszapillantunk háborúkra buzdításokra és üldözésekre, annyi sok erőszakos elválasztásokkal, fájó sebekkel mindazokkal az elárult ideálokkal és elveszített re ményekkel. Ennek az évszázadnak a végén mi egyben előre is nézünk, egy új időbe, amelyben először az európai történelemben, ha fejünkkel és szívünkkel ezt akarjuk, a régi álom válhat valóvá,
