Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 29 (216. szám) - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - GAÁL GYULA (SZDSZ):
1879 Ha megfigyeljük, hogy mit tett valójában a költségvetés ezen a területen, akkor azt láthatjuk, hogy 1989 és '94 között a központi jövedele melvonás nemhogy szűkült volna, nemhogy összhangban ilyen állami és civil szerepmegosztással, a polgári társadalom építésével kapcsolatos elveikkel szűkítette volna a jövedelemközpontosítást, hanem évről évre növelte azt. Ebben kivételt a '94. év jelent, a mikor valóban már bevételi oldalon nem növelte a központosítást a költségvetés, ugyanakkor kiadási oldalon nem tudta felvállalni, hogy szintén csökkenti az állami szerepvállalást. Ezért a hiány olyan mértékű növekedése következett be, ami részben szintén o ka a jelenlegi kamatfizetési kötelezettségeknek. Erről már volt szó, és adatok is hangzottak el, hogy az elmúlt két évben körülbelül a felére, a GDPhez mérten 8,1 százalékról 4 százalékra csökkent a központi újraelosztás által létrehozott hiány. Bevételi oldalon - ha ezeket a számokat nézzük , akkor azt látjuk, hogy 52,5 százalékról 45,8 százalékra, illetve a jövő évi költségvetési terv szerint 44,8 százalékra csökken a központi költségvetés jövedelemelvonó szerepe. Amikor az adótörvényekhez benyújtott el lenzéki módosító indítványokat vizsgáljuk, és azt látjuk, hogy ellenzéki pártonként 50 milliárdtól 100 milliárd forintig terjedő adóbevételcsökkentést eredményező módosító indítványok jelenneke meg, akkor azt a kérdést kell feltennünk, hogy mi van ezek m ögött a javaslatok mögött. Arról vane csak szó, hogy egy kedvező adócsökkentési, kormányzati politikát túl kíván licitálni az ellenzék, hogy azt mondja, hogy: "Az én apukám még annál is erősebb, én még annál is több adócsökkentést tudok javasolni, mint am it a kormány javasolt." Vagy pedig a kiadási oldalon is meg tudják mondani, hogy melyek azok a tételek a költségvetésben, melyek azok az állami közfeladatok, amelyek ebben költségvetésben megjelennek, amelyek indokolatlanul vannak itt, ahol szűkíteni lehet az állam szerepét. Másik kérdés a gazdasági növekedés, és nagyon röviden erről. Meggyőződésem szerint az állam visszavonulása a költségvetési újraelosztásban nem öncélú. Azon túl, hogy hatékonyabb közszolgáltatási rendszert tud létrehozni, másodlagos célj a a megtermelt és rendelkezésre álló szabad rendelkezésű jövedelem átcsoportosítása az államtól a lakosság és a vállalkozások számára. Itt kanyarodom vissza a beruházásélénkítéssel kapcsolatos megjegyzésekhez. Ma a költségvetés egy olyan helyzetben, amikor valóban civil társadalmat építünk, amikor magángazdaságot építünk, magántulajdonon alapuló saját felelősségvállalásra épülő gazdasági rendszert építünk, akkor a kormány a legtöbbet azzal tudja tenni a gazdaság növekedése érdekében, ha a vállalkozások és a lakosság által megtermelt jövedelemnek minél nagyobb hányadát hagyja ezeknél a vállalkozásoknál, illetve a lakosságnál. Ez történt 1996ban, és ez történik 1997ben is, amikor a benyújtott javaslat alapján körülbelül 50 százalékkal bővül a vállalkozások r endelkezésére álló szabad felhasználhatóságú jövedelem. Meggyőződésem, hogy ez szolgálhatja azt, hogy megfelelő fogyasztási kereslet - amit tovább nem szűkít a kormányzati gazdaságpolitika - mellett a magánszektor valóban növeli a részvételét a gazdaságban , és valóban olyan beruházásokat hajt végre, amelyek hosszú távon a gazdaság versenyképességét, jövedelemtermelőképességét növeli. Utolsó megjegyzésem: Csépe Béla úr említette a jó hír mellett a rosszat is. A jó hír, hogy a sztenderden túl a hitelminősítő intézet befektetésekre ajánlott kategóriába sorolta az országot. Mellette viszont a The Economist cikke azt mondta, hogy sosem érjük el az Európai Unió 70 százalékos gazdasági fejlettségét sem a jelenlegi gazdaságpolitika mellett. Ha tovább ismerteti az Economist cikkét, akkor kiderül belőle az, hogy azért, mert szemben azzal, amit Csépe Béla úr képvisel, egy pont ellentétel gazdaságpolitikát javasol. Azt javasolják a cikk szerzői, hogy ne tartson fenn olyan kiterjedt újrafelosztást az állam, és mondjon l e azokról a kiterjedt jóléti rendszerekről, amelyek az Európai Unió mintájára fogalmazódtak meg Magyarországon is. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
