Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 29 (216. szám) - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - CSÉPE BÉLA (KDNP):
1874 Nyilvánvaló, hogy a versenyszférához való összehasonlítás nem mindig jó, de igenis össze kell hasonlítani ezeket a béreket a versenyszférával is, de mindenképpen össze kell hasonlítani, és ők maguk össze is hasonlítják azokkal a díjakkal, amelyek - és megint visszatérek a Tocsikügyre - bizonyos menedzserszférában kifizetésre ker ülnek. Az tűrhetetlen és megengedhetetlen állapot, hogy egészségügyben, oktatásban - és sorolhatnám - olyan díjak vannak, olyan fizetések, amilyenek, és emellett pedig az országnak egy bizonyos rétege nem értékalkotó munkáért óriási díjakat vesz fel. A köl tségvetés bevételi oldalát tulajdonképpen a Számvevőszék is megkérdőjelezte. Mi annyit mondanánk el itt, hogy a most már bejelentett jövő évi energiaáremelés következményei, inflációs hatásai és főleg az intézmények gazdálkodását érintő hatásai, úgy látju k, hogy a költségvetésben nem kerültek komolyan értékelésre. A bevételek megkérdőjelezése mellett szeretnénk egykét kiadási oldalt is szemügyre venni. A KDNP részéről itt ebben az első hozzászólásban, a költségvetési vitában én a részterületek közül elsős orban ki szeretném emelni a szociális területeket, ezen belül is, amit tulajdonképpen nem kell feltétlenül szociális jelzővel illetni: a gyermeknevelés támogatását - és úgy vélem, hogy az ezzel kapcsolatos kormányzati, pénzügyi politika az egyik legszomorú bb fejezet a kormány eddigi tevékenységében. Mindaz, ami történt eddig, arra mutat, hogy ezen a téren tulajdonképpen nem tudja a kormány, hogy hogyan lehetne ezt az igen fontos és úgy vélem, hogy a kormányzati tényezők által is fontosnak ítélt területet me gfelelően kezelni. El kell mondjuk, hogy mi már a múlt ciklusban is, de ebben is, a családi típusú jövedelemadórendszert vagy az ezt megközelítőnek a bevezetését szorgalmaztuk. Eme kezdeményezésünkre azt a választ kaptuk, hogy ennek a bevezetése mintegy 8 0 milliárd forint terhet jelentene a költségvetésben. Mi ezzel vitatkozunk, mert mi nem azt akarjuk, hogy a családi típusú jövedelemadó bevezetése úgy történjen, hogy az egyéb jövedelempozíciók változatlanul maradjanak, hanem lényegében - nyilván kis eltér éssel - ugyanazt a terhet kívánjuk másképpen felosztani úgy, hogy az eltartottak számát figyelembe vegye a jövedelemadórendszer. Ez nyilván egy olyan téma, ami ebben a rövid bevezetésben kibontásra nem fér bele, de engedjék meg, hogy megjegyezzem, hogy a családi pótléknak a költségvetési tervezet szerinti emelése szinte szégyenletesen alacsony összegű. Hiszen arról van szó, hogy május 1jétől 500 forinttal emelkedne a családi pótlék. A költségvetési tétel pedig 94 milliárdról 94,8 milliárdra emelkedik, ez pontosan egy Tocsikegység. Mi vitatjuk a gyermeknevelés támogatásával kapcsolatban a rászorultsági elv további alkalmazását is. Akkor is, hogyha ezt pénzügyi szükségszerűség hozta létre a kormányzati gondolkodásban. Mi úgy véljük, hogy a gyermek a társada lomnak olyan kincse, és nemcsak a három vagy több gyermeket nevelő családoknál, hanem bárhol, ahol gyermek van, amely mindenképpen megérdemli a nagyobb támogatást esetleg más területek terhére is. Sajnos maga az előterjesztés is ú gy fogalmaz, hogy az anyasági támogatásnál nem kell növelni az eddigi összeget, ami egyébként 2 milliárd, idézek: "tekintettel a várható születésszámcsökkenésre". Lehet, hogy ez realitás, lehet, hogy a pénzügyi körökben ilyen módon kell gondolkodni, azonb an mi úgy véljük, hogy ezt a területet mindenképpen ösztönözni kellene. A másik ilyen terület az önkormányzatok költségvetési részterülete, amelyet szeretnék kiemelni. Sajnos az önkormányzati tevékenység, amely pedig a demokráciának alappillére a szubszidi aritás elve alapján, kezd megrendülni, a GDPből való részesedése tovább csökken. Meg kell szüntetni végül is azt a helyzetet - végre azt a helyzetet , hogy az önkormányzatok egyre több feladatot kapnak, és ehhez a finanszírozást tulajdonképpen a költségv etés nem biztosítja, hanem az a gondolat, hogy teremtsék meg saját erejükből. Ez tarthatatlan. Mi úgy gondoljuk, hogy amíg a központi államigazgatásnak a fejlesztése 15 százalékos - emellett sajnos kevés az önkormányzatoknak a 13 százalék, itt tulajdonképp en 27 százalék kellene , mi úgy gondoljuk, hogy az szjanak a helyben maradó része, amely tulajdonképpen 38 százalék, de ami konkrétan egyegy községben megmaradhat, ugye, az csak 22 százalék, és itt egy ilyen kiegyenlítő
