Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 28 (215. szám) - A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP):
1813 számolni kell. Akkor pedig kívánatos lenne, ha az üzletrészeket megtestesítő értékpapírok is azoknak a kezében koncentrálódna, akik hosszabb távon gondolkodnak a szövetkezetben. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) (20.20) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Orosz Sándor képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. A 147.nél gondoltam először szó lni, de aztán úgy döntöttem, hogy a témakör azonossága vagy hasonlatossága okán ennél a pontnál mondom el a részletes vitához szánt dolgaimat. Szeretném mondani, hogy itt Janusarcú dolgokról van szó, itt nincs fekete és fehér, itt isis van. Nem egyszerű ügy. Arról van szó, hogy itt alapvetően politikai megfontolások, politikai motívumok által vezérelve a Magyarországon létező szövetkezetek alá időzített bombákat rejtettek. Ezeket az időzített bombákat - egyebek mellett más egyéb is van - testesíti meg az üzletrész. Az üzletrész egymással érdekei szerint homlokegyenest ellenkező tulajdonosi csoportokat tett, helyezett a szövetkezeti kategóriába: az aktív tagokat, a nyugdíjas tagokat, illetőleg a kívülálló üzletrésztulajdonosokat. Hatalmas tömegről van szó. Itt bármiféle rossz lépés bizonyára súlyos kellemetlenségekkel jár. Az a módszer, ahogy ezeket az időzített bombákat a szövetkezetek alá rakták, egy ideologikus módszer volt. Kétlem, hogy ideologikus alapon el lehetne rendezni ezt a kérdés, ezt legfeljebb nagyon gyakorlatias megközelítéssel, és az érdekeltek érdekeinek maximális figyelembevételével lehet hatástalanítani. De ahhoz, hogy Magyarországon ismételten hasonlatosan, mint ahogy a szövetkezés bölcsőjénél a múlt században, mint az első világháború el őtti Magyarországon, mint a két világháború közötti Magyarországon, és akár mint az elmúlt negyven évi Magyarországon, amikor is minden egyes esetben szövetkezetek nagy számban voltak, és hogyha mi úgy gondoljuk, hogy ismételten szükséges, hogy a szövetkez etek nagy számban szolgálják a tagjaik érdekeit, ezt a kérdést rendezni kell. Ehhez nyújtana segítséget mind a 126os, mind pedig a 146os indítványnak az elfogadása. Úgy gondolom, hogy két peremfeltétel van az üzletrész kezelésénél. Az egyik az, hogy csak olyan módszer alkalmazható, amely nem jelent újabb állami beavatkozást a szövetkezetek belügyeibe, és nem jár olyan kényszerrel, hogy most valamilyen adminisztratív döntést kelljen hozniuk. A másik, hogy a módszernek olyannak kell lennie, amelyhez az álla m valamilyen kézzelfogható segítséget nyújt. És hogyha igazából szövetkezetbarát módon gondolkodunk - én személyesen egyébként úgy gondolkodom , akkor nem szabad olyan helyzetet teremteni, hogy egyidejűleg a szövetkezetek létalapjául szükséges szövetkezet i vagyon kialakulásának a lehetőségét elvegye. Ez a 126os indítvány nem ebbe a kategóriába tartozik. Ez a 126os indítvány viszont abba a kategóriába tartozik, hogyha ennek a megszüntetésére bárki is kísérletet tesz, akkor abba a bűnbe esik, hogy hasonlat osan megelőző időszakban, amikor ideológiai alapokból széjjel akarták verni a szövetkezeteket, ma ideológiai alappal hoznak egy olyan döntést, hogy ott sem engednek ilyen további fejleményeket, ahol ilyenolyan megfontolás miatt ma szükség van ilyen adóked vezményre. És itt elhangzott az a vád is, onnan szemből, hogy ez a menedzsment érdeke. Nem. Számtalan olyan hely van, ahol a tagok, egyszerű tagok, kombájnosok - de nem csak a mezőgazdaság ügye ez - ma aktív dolgozók. Attól való félelmükben, hogy a szövetk ezet vagyoni szerkezete úgy fog alakulni, hogy a kívülállók üzletrészi nagyságrendje meghaladja az ő aktív tagi üzletrésznagyságukat, ezért
