Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 28 (215. szám) - A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - FRANCZ REZSŐ (MSZP):
1811 Megkérdezem, kíváne valaki szólni a vita e szakaszában? Felszólaló nem jelentkezett, a vita e szakaszát lezá rom. Tisztelt Országgyűlés! Megnyitom a következő vitaszakaszt az ajánlás 125127. pontjaiban lévő módosító javaslatok alapján. Megkérdezem, kíváne valaki szólni a vita e szakaszában? Megadom a szót Francz Rezső képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. ( 20.10) FRANCZ REZSŐ (MSZP) : Elnök Úr! Köszönöm a szót. A 126os számú javaslattal kapcsolatosan szeretném kifejteni az álláspontunkat. A beadott módosító javaslat arra irányul, hogy 1997. december 31ig lehessen meghosszabbítani azt az időszakot, amíg a sz övetkezeti üzletrészeknek a megvásárlására fordított összeg 30 százalékát az adókedvezményeknél figyelembe lehessen venni. Azért tartjuk ezt rendkívül fontosnak, mert az adókedvezmény lenne az az ösztönző elem, amely elősegítené az üzletrészek koncentrálód ását. Mint önök előtt ismert, a '92. évi II. törvény, az úgynevezett átmeneti törvény rendelkezett a szövetkezetek vagyonának a 100 százalékos nevesítéséről, és itt nagyon sok külső üzletrésztulajdonos keletkezett, amely folyamat ma is tart, hiszen ha egy szövetkezeti tag meghal, az örökösök - nagyon sok esetben, és ma már, sajnos, inkább ez a jellemző - nem a szövetkezetben dolgoznak. Tehát így a külső üzletrésztulajdonosoknak a köre, száma és a kezükben lévő vagyon az nemhogy csökkenne, épp ellenkezőleg, gyarapodik. Ez azt jelenti, hogy ezek az emberek nem érdekeltek a szövetkezet hosszú távú elképzeléseiben. Van a kezükben - úgymond - egy értékpapír, aminek az értéke erősen megkérdőjelezhető, ugyanis a gazdálkodás tényleges dolgaiba, a jelenlegi '92. évi I. törvény, a szövetkezeti törvény szerint pusztán a tagoknak van beleszólási joga. Ők rendelkeznek - úgymond - egy bizonyos üzletrésszel, amely rendelkezési joguk azonban korlátozott. A javait, mivel a mezőgazdasági termelésnek a nyereségrátája meglehető sen alacsony, így nagyonnagyon kevés szövetkezet van, amely osztalékot tud fizetni az üzletrészek után. Tehát az osztalékra nem számíthat az üzletrész tulajdonosa. Munkajövedelme nem attól függ, hiszen azért külső üzletrésztulajdonos, mert máshol dolgozi k. Semmiféle hosszú távú érdeke nem fűzi ahhoz, hogy ezt az üzletrészt továbbra is megtartsa. Tehát ilyenképpen az üzletrész egy vagyonnak a nevesítése folytán papír, de számára, számunkra nagyon kevés esetben jelent - az esetleges érzelmi kötődésen túl - tényleges értéket. Tehát megválnának tőle. Az anomália másik oldala, hogy a '92 óta szövetkezeti taggá lett munkavállaló ma már érdemben szövetkezeti üzletrészre csak vétel útján számíthat, mert ma a vagyonnak a felosztása, illetve a vagyongyarapodásból ne kik való juttatás csak korlátozottan lehetséges, hiszen nem jellemző az, hogy a szövetkezeti vagyon látványosan gyarapodna. Éppen ezért lenne kívánatos az, hogy főleg a külső üzletrésztulajdonosoktól az abban érdekelt mai, aktív tagok vásároljanak mind na gyobb részben szövetkezeti üzletrészt. A vita során nyilván elhangzott, hogy alapvetően a társasági törvény kedvez, és a szövetkezeteknek lenne kívánatos, hogy felvásárolják a külső üzletrésztulajdonosoktól az üzletrésztulajdonokat. A cé l nemes, az eszköz- és a társasági adóba ezúton adott kedvezményt én üdvözölni tudom, mert feltétlenül kívánatos az osztatlan alapnak a létrehozása, és az kevésbé lenne adott személyekhez kötődő, így azoknak a szövetkezettől való kiválása, eltávolodása utá n se lenne vitatható, hogy az a vagyon a szövetkezet egészének a működését szolgálja.
