Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 28 (215. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP):
1758 ezt szeretné értelmezni. Ön nagy szíves séget tett nekem és mindazoknak, akik ezekre a hibákra rá kívánnak mutatni. Az ön hozzászólása, úgy gondolom, minden kommentár nélkül, ennek a korábbi napirend előtti felszólalásnak a tartalmi helyességét húzta alá. Szeretném még hozzátenni, hogy igen nagy tévedésben van mindaz a képviselőtársaság, akik ennek az alaposságát kétségbe vonták, akár Géczi képviselő, akár Szekeres képviselő úr, de - sajnos - Csiha képviselő asszony is; neki is nagyon rossz az emlékezete, mert ő '94 decemberéig volt a Fővárosi Ön kormányzat szocialista frakcióvezetője. Engem meg is lepett az, amikor már államtitkárként mint frakcióvezető nyilatkozott az expoügyekben és más kérdésekben. Elég szokatlan dolog, de azt kell mondanom, hogy '94 decemberéig lett volna módja az államtitká r asszonynak - akkor már mint igazságügyminisztériumi államtitkár is , talán tisztázni, hogy mégis miről beszélgettek önök, ott februárban, a bizottsági ülésen, és ehhez képest mi történt az 1000. Ügyvédi Irodában, és milyen tömegű ügy került indokolatla nul az 1000. Ügyvédi Irodába? Nem voltak akkor már önök kisebbségben, nem voltak önök már egy kis ellenzéki párt a fővárosban, önök már a 72 százalékos koalíciós többség birtokában hagyták, ennek az ügynek a kapcsán is a dolgokat oda fajulni, ahol tartunk, és az egész botránysorozatnak egyik kiemelkedő momentuma történt ott február 25én a bizottság ülésén. Ezt nem lehet másképp értelmezni a jegyzőkönyvből, csak így, ez ellen kár ezeket Szabó képviselő úr, ezeket a nevetséges és sértő kifejezéseket használ ni. Olvassa el ön is a jegyzőkönyvet! (Taps az ellenzéki párt padsoraiból.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett dr. Isépy Tamás frakcióvezető úr, KDNP. Megadom a szót. DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP) : Ti sztelt Országgyűlés! Ezek után nyilván sokakat meglep, sőt meghökkent, hogy a szikrázó politikai vitákra kihegyezett és még szenvedélyesebb hozzászólásokra ihlető napirend előtti felszólalás lehetőségét, egy csendes kulturális esemény méltatására kívánom f elhasználni. Mert úgy érzem, hogy a privatizációs mocsár egy újabb ágának felfedezése mellett, azért országos jelentőségű ügynek számít az európai hírű Iparművészeti Múzeum centenáriumi évfordulója is. Ugyanakkor sajnálatos módon rendkívülinek tekinthető, hogy ebben az oxigénhiányos, fojtogató gazdasági légkörben és környezetben, egy kulturális intézmény egészségkárosodás nélkül, eléri a tisztes századik életévét. A halaszthatatlanság indoka, hogy az épület avatása 1896. október 25én történt, tehát a múlt héten volt a születésnap. A millennium évében lezajló esemény fényesen bizonyítja, hogy az eltelt ezer évhez hasonlóan, a XIX. század végén is benne éltünk az európai kultúra áramkörében, és az akkor uralkodó szecessziós stílus értékes létesítményével aján dékoztuk meg Európát, és benne a saját országunkat. A szecessziót lehet szeretni vagy utálni, a Lechner Ödön által tervezett, annak idején is heves vitákat kiváltott, a II. világháború és a forradalom alatt a szovjet belövésektől súlyos károkat szenvedett, most régi pompájában fürdőépületben lehet gyönyörködni vagy megbotránkozni. Az épületet felavató Ferenc József, állítólag a csillogó, sárga majolikák láttán epésen megjegyezte, hogy: "Jé, mennyi tojásrántotta!" - de ez a tényen és az értéken nem változta t. Az iparművészetet sokan nem tartják igazi művészetnek. Adam Smith szerint az iparban a természet nem segít, mindent az ember végez, és az ember már a kőkorszakban is igyekezett magát körülvenni díszes fém, kő- és agyagtárgyakkal, és valójá ban az iparművészet teremti meg az ember és a környezet harmóniáját. A társadalom és az őt körülvevő, általa használt, tárgyak viszonya mindig árulkodik egy életformáról, egy életmódról.
