Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 22 (214. szám) - A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvényjavaslat, valamint az egészségügyi természetbeni ellátások finanszírozásának változásával összefüggő törvénymódosít... - GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP):
1738 hiányok a társadalombiztosítási alapokkal szoros összefüggést mutatnak a kormánynak az zal a gazdaságpolitikájával, hogy a magas infláció mellett a jövedelmek visszafogásával értelemszerűen jobban nőnek a költségek, mint a járulékbevételek. Ugyancsak szó sem esik arról, hogy az egészségügyi szolgáltatásoknak és intézményeknek az elmúlt idősz akban végrehajtott eroziója vajon miért nem hozott semmilyen eredményt, sőt, a számok tükrében a jövőben is alig. A jelen törvényjavaslat mindezek dacára nem valódi társadalombiztosítási reformot valósít meg, hanem saját megfogalmazá sa szerint csak egy - idézem - "reform értékű lépést". Ez a lépés ugyanakkor nem más, mint az addigi társadalombiztosítás szétverése. A javasolt konstrukció ugyanis az egészségügyi szolgáltatást kiemeli a társadalombiztosítás keretei közül, pénzügyi alapjá t pedig a járulék helyett adó jellegű egészségügyi hozzájárulásra helyezi. A törvényjavaslat vizsgálata során egyértelművé válik, hogy az új konstrukció azt a célt szolgálja, hogy meg lehessen kerülni azokat a pénzügyi gátakat, amelyek a járulékrendszer e setében megakadályozták a túlzott emelést. A törvényjavaslat hatásainak elemzése előtt emlékeztetek arra, hogy mit is tartalmaz a társadalombiztosításról szóló törvény. Idézek néhány részletet az általános rendelkezésekből. "A törvény célja, hogy egységes elvek szerint szabályozza az állampolgároknak az alkotmány rendelkezései alapján a társadalombiztosítás keretében járó ellátásokat. A társadalombiztosítás állami feladat. Az állam a társadalombiztosítás fejlesztéséről a nemzetgazdaság fejlődésével összhan gban, tervszerűen gondoskodik. Az állam az e törvény szerint megállapított ellátások kifizetését, szolgáltatások teljesítését akkor is biztosítja, ha a kiadások meghaladják a bevételeket." Idézőjel zárva. Azt hiszem, mindenki számára nyilvánvaló, hogy az a tény, hogy a törvényjavaslat semmilyen garanciát nem tartalmaz, súlyos aggodalomra ad okot. Tekintve, hogy az egészségügyi ellátás biztosítása végül is alkotmányos jog, az a kérdés is fölmerül, hogy esetleg mit fog mindehhez szólni az Alkotmánybíróság. A törvényjavaslat annyira csak a pénzügyi kérdésekre koncentrál, hogy teljesen megfeledkezik arról, hogy egyáltalán rendezze a hozzájárulás kapcsolatait. A javaslat ugyanis csak arról rendelkezik, hogy az egészségügyi hozzájárulás az egészségügyi ellátások, támogatások fedezésére szolgál, illetve a beszedéssel, behajtással és végrehajtással kapcsolatos feladatok az Egészségbiztosítási Önkormányzat szervei által ellátottak. (18.10) De azzal, hogy az egészségügyi ellátás kikerül a társadalombiztosítás kereteibő l, teljesen bizonytalanná válik, hogyan is történik a felhasználása. A társadalombiztosítás 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat ugyanis egyszerűen bekebelezi a befolyt hozzájárulást az alapokba, és még arra sem vesz fáradságot, hogy tisztesség esen elkülönítse ezeket ezen belül. Holott ismétlem, a törvényjavaslat erre nem adott felhatalmazást, és a hozzájárulást kizárólag meghatározott célokra engedi felhasználni. Ez ismét azt igazolja, hogy a társadalombiztosítás rendszerének fölforgatása nem r eformot, hanem kizárólag anyagi szempontokat szolgál. A javaslat tartalmát tekintve, bár alkotói arról beszélnek, hogy a társadalmi igazságosságot kívánják megteremteni a járulék alól kibújó állampolgárok rendszabályozásával, és az utóbbi idők egyik legkép telenebb és legigazságtalanabb elképzelését javasolják. A hozzájárulás megalkotása, illetve elkülönítése a társadalombiztosítástól lehetővé tette, hogy a 2. § előírja, idézem: "A munkáltató foglalkoztatottai után legalább 4500 forint összegű egészségügyi h ozzájárulást köteles fizetni." Ez, a 13 százalékos kulcs mellett, azt jelenti, mintha az adott foglalkoztatottaknak 34 600 forint havi jövedelme volna. A számítási anyag szerint mindez a fizikai dolgozóknak több mint 40 százalékát, ezen belül a segédmunkás oknak 62 százalékát érinti.
