Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 22 (214. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló 1995. évi CXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat záróvitája és zárószavazása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - GAÁL GYULA (SZDSZ):
1728 Itt vetődik fel a kérdés, hogy vajon akkor , hogyha nem ismerjük pontosan - miután nem ismerjük pontosan, a parlament nem jól tájékozott ebben az ügyben , hogy pontosan mire is tervezték ezt a pénzt, a mostani sikerdíjas ügyekben felvetődik akár a rosszindulatú kérdés, hogy ugyan mire kellett ez a 17 milliárd plusz forint. De mondhatnék más összegeket is, ami ugyanerre a helyre vonatkozik. Hasonlóképpen vitatja a FideszMagyar Polgári Párt azt a 36 milliárdot, annak az összegszerűségét - hogyha ez jól vane ebben a költségvetési módosító javaslatba beállítva , amely az önkormányzatokat illeti azon ügyekben, amelyben az ÁPV Rt. vagy nem adta ki a nekik járó belterületi föld értéke alapján járó részvényeket, üzletrészeket vagy készpénzt, vagy pedig még egyéb jogcímeken jár az önkormányzatoknak. Ú gy gondoljuk, hogy ezt tehát, az általam felsorolt példák is azt támasztják alá, hogy ezt a részét a törvényjavaslatnak az idő, pontosan az elhíresült botrány kapcsán túllépte. Éppen ezért talán helyesebb lett volna, hogyha egy későbbi időpontban a kormány egy másik javaslatot terjeszt be. Más kérdés az, hogy a kamatmegtakarítások kapcsán keletkezett pénz, ami most 3 milliárddal csökkent már az egységes javaslat szerint, hogy annak az elosztásával egyetértünke vagy sem. Az általános vitában a Fidesz azt i s többször vitatta, hogy azok a kiadások, amelyek azokat a célokat hivatottak szolgálni, amiről az előterjesztő beszélt - vállalkozásélénkítés és egyéb olyan célok, amelyekről a kormány döntött , ezek ezekkel az eszközökkel elősegíthetőke? Mi akkor is je leztük a vitában, hogy más struktúrájú elköltés talán nagyobb hatékonyságot feltételez. Azt vitattuk, egy sor kérdés esetében. Ezek miatt a problémák miatt úgy gondolom, hogy a törvényjavaslatot megszavazni nem lehetett, és ezért mi, a FideszMagyar Polgár i Párt nemmel szavaztunk. Hadd utaljak még egy mondatban azokra a problémákra, (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) amit Csépe Béla megemlített... ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Képviselő úr! Nem lehet, nemcsak azért, mert az i dő lejárt, hanem mert nem reagálhat mások észrevételeire, csak a saját szavazatukat indokolhatják háromperces időkeretben. Megadom a szót Gaál Gyula képviselő úrnak, aki a Szabad Demokraták Szövetségének indokolását kívánja elmondani. GAÁL GYULA (SZDSZ) : K öszönöm szépen, elnöknő! Hölgyeim és Uraim! Kicsit nehéz helyzetben vagyok, ha semmilyen módon nem szabad utalni az előttem szólókra, hiszen röviden azzal szerettem volna indokolni, hogy azok az állítások egyike sem felel meg a valóságnak, amik itt elhangz ottak. Tehát nyugodt lelkiismerettel meg lehetett szavazni ezt a költségvetési törvénymódosítójavaslatot. (Közbeszólás az ellenzék padsoraiból: Elnök asszony! Reagál a képviselő úr.) Egyébként ettől függetlenül is szeretném azt elmondani, ami már az expoz éban elhangzott, tehát csak arra kívánok reagálni, a néhány héttel ezelőtti expozéra. Nem volt szükség pótköltségvetésre, az államháztartási törvény egyértelműen leszögezi, hogy mikor van szükség pótköltségvetésre. Ez nem az a helyzet. Nem volt semmilyen f inanszírozhatatlan kiadása a költségvetésnek, hanem egyszerűen az év közben nyilvánosságra, vagy nyilvánvalóvá vált többletbevételekről és kamatmegtakarításokról rendelkezett ez a költségvetési módosítási javaslat. Semmilyen összefüggés nincsen az adósság cserével kapcsolatban. Ez a költségvetésitörvénymódosítás pusztán azt mondja, hogy a Nemzeti Bank különböző műveletekből származó, előre látható és előre jelzett veszteségét bizonyos határidőig, ez év december 31éig megtéríti a költségvetés. Ez teljesen rendjén való javaslat, hiszen a Nemzeti Bank ilyen szempontból része az államháztartásnak és egyetlen tulajdonosa az állam. Ennek a képviselője, ez esetben anyagi képviselője, a költségvetést kezelő pénzügyminiszter, és a Nemzeti Bankért végső soron a költ ségvetés áll jót.
