Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 22 (214. szám) - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - GRÁF JÓZSEF, a mezőgazdasági bizottság előadója:
1662 Egyúttal hangot adott annak a véleményének, hogy a képviselőknek mindösszesen három nap állt rendelkezésükre ahhoz, hogy felkészüljenek a fejezeti indoklásból arra a vitára, ami arra hivatott volt, hogy eldöntse az általános vitára való alkalmass ágot. Ez rendkívül kevés. Így kizárólag a formai ügyekben lehet érdemben állást foglalni, és egyúttal szeretném megjegyezni, hogy nem helyes ez a gyakorlat. Köszönöm a szót. ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Gráf József képviselő ú rnak, a mezőgazdasági bizottság előadójának. GRÁF JÓZSEF , a mezőgazdasági bizottság előadója : Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! A mezőgazdasági bizottság 1996. október 16án megtárgyalta a kormány által T/3174. számon benyújtott költségvetési törvényjav aslatot, és óriási vita után, minimális többséggel, 11:9 arányban vitára alkalmasnak tartotta. Többször tolmácsoltam már adó- és költségvetési kérdésekben a mezőgazdasági bizottság véleményét, de ilyen nehéz helyzetben még nem voltam, hiszen a támogatók is rengeteg bíráló észrevételt tettek, és egyértelművé tették, hogy néhány alapvető területen módosítást igényel a költségvetés, és módosító indítványaikkal élni is fognak. Az egyik alapvető gond az agrárium megítélése, fontossága, helye, szerepe az ország e gésze szempontjából. Persze ez, mondhatnók, gazdaságpolitikai kérdés, és a költségvetés ennek csak a leképezését jelentheti. A költségvetésből számunkra visszatükröződő kép viszont nem egyezik azzal a képpel, amit mi az agráriumról gondolunk. Nevezetesen, hogy ki kellene használni a mások által méltán irigyelt éghajlati, termőföldi, szakmai képességeinket, és itt minden befektetett forint gyorsan és eredményesen térül meg, persze csak akkor, ha jól és eredményesen használjuk. Másrészt az agrártermelés ma - és sajnos, még jó ideig - szociális kérdés is, amit a még működő szövetkezeteknek, gazdasági társaságoknak és egyre erősödő magántermelőknek meg kell oldaniuk a falun. Hiszen itt a legjelentősebb a munkanélküliség, és a szegénységtől igen erősen sújtottak főleg az aprófalvas települések. Az itt élő embereknek tudomásul kell venniük, hogy hosszú távon sem lesz lehetőségük más kereső foglalkozást űzni. Persze most már tudjuk, hogy a '97es költségvetés nem számol egy jelentős belső fogyasztásnövekedéssel, és a mezőgazdasági export hárommilliárd dolláros nagyságrendje sem változik a terv szerint. A mi gondunk és a problémánk alapvetően az, hogy ez az ágazat a már előbb említett okok miatt ennél lényegesen többre képes, és mivel az egyre keményedő versenyben ke ll az agrárium szereplőinek helytállni, ami a hatékonyság szempontjából ugyan kedvező, de így egyre többen esnek ki a termelésből, még inkább növelve a vidék gondjait és terheit. Minden évben elmondjuk, de úgy tűnik, süket fülekre talál, hogy a csökkenő be lső fogyasztásból nő csak az export, és emögött pluszteljesítmény, árualap nincs. Egy sajátos exportkényszer működik, aminek az eredménye egy jelentős támogatási áthúzódás a következő évre. Így minden évben mintegy 1015 milliárdos hendikeppel vagyunk kény telenek indulni a következő gazdasági évre. Tartok tőle, hogy az ez évi hét, illetve ötmilliárdos forrásnövekedés ellenére is lesz áthúzódó terhünk 1997re. Mennyi ezek után az agrártámogatás összege, és min folyt a vita a bizottságban? A költségvetési el őirányzatban 88 milliárd forint jelenik meg agrártámogatás címén. Ehhez a pénzügyi fejezetben egy 2,4 milliárdos állatkárkompenzációval, valamint az ÁPV Rt. reorganizációra visszahagyott, agrárfejezetekre eső részével, a korábban megszűnt decentralizált a lapokból származó bevételekből, illetve visszterhes támogatásokból valamivel ez kiegészülhet, a legoptimistább számítások szerint ez a 88 milliárd forint 95 milliárd lehet. (11.20)
