Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 11 (199. szám) - A párizsi békeszerződés 27. cikke 2. pontjának végrehajtásával kapcsolatos feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN külügyminisztériumi államtitkár:
164 hogy a kormány azt javasolja, hogy az adódó lehetőségek közül csak kettő van, ne az Országgyűlés hozza létre ezt a közalapítványt, mert ennek minden egyéb jogi következménye csak elodázná a megoldást, hanem a kormány. És erre kér felhatalmazást. (Derültsé g, moraj a jobb oldal padsorokban.) Tisztelt Képviselőtársaim! Lehet úgy viselkedni, ahogy önök teszik, hogy egyik alkalommal azt nehezményezik, hogy a kormány nem kéri meg az önök által szükségesnek tartott felhatalmazást, más alkalommal meg azt felróni, hogy éppenséggel megkéri, de akkor legyenek következetek, döntsék el, hogy mégis mit akarnak. Ez az egyik. A másik az indoklásban szereplő kívánatos konszenzus. Természetesen nagynagy szükség volna arra, hogy ebben - és sok más kérdésben - a parlament egy üttesen döntsön, hogy legyen együttes megállapodás, közös vélemény egyegy ügyben. Kivált - úgy gondolom, a hazai és nemzetközi megítélés miatt - ebben a kérdésben. Ha azonban az ellenzék úgy dönt, hogy ebből kivonul, mossa kezeit, akkor természetesen ez a konszenzus nem kötelező, és akkor a kormánypártok fogják megoldani a problémát, de ennek az ódiumát - legalábbis az ellenzéki ódiumát - önöknek kell viselni. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót kétperces rea gálásra Isépy Tamás képviselő úrnak, KDNP. DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP) : Két percre sem lesz szükségem, mert sajnos nem az ellenzék nem következetes, a kormány nem következetes. Miért nem kérte a magyarromán alapszerződéshez a parlament hozzájárulását? (12.50) Egy szándék megvalósításához miért kéri? Egy szándék megvalósításához! Hát ez nem következetesség. Mi éppen azt mondjuk - most ebben a felszólalásban is, a három ellenzéki párt álláspontját , hogy mi szükségesnek tartjuk a probléma megoldását, de ez nem a probléma megoldása. Hát hol van az alapító okirat tartalma? Hát azt kell megmondani! Hát ahhoz milyen szándékok? És tessék mondani, 28 százalék meg tudja akadályozni egy szándék megvalósítását? Hát ezért 72 százalék áll a kormány mögött, nem tartom olyan gyengének, hogy a szándékát még meg is kell erősíteni. Hát erről szólt az én felszólalásom. A történetről beszéljünk! Ahhoz, hogy meg kell oldani a problémát, ez nem megoldás. Tessék beterjeszteni a törvényeket, tessenek megmondani, mennyi a vagyontömeg, megvane a károsultak köre. Milyen módon működtetni a kuratóriumot? Milyen összetételben? Milyen döntési jogban? Hogy történnek a juttatások? Mi kerül be a vagyonba, kárpótlási jegy? Itt szerepelnek muzeális értékek. Hát a magyar kárpótlási törvények szeri nt - amit az Alkotmánybíróság határozata szerint itt is alkalmazni kell - nincs rá privatizáció. Hát hogy lehet vagyontárgyat visszaadni? A magyar kárpótlási törvények szerint, természetben. Hát hol vannak a vagyontárgyak? Kárpótlási jegy, milyen formában, milyen ütemezésen? Ez hiányzik ebből! Ezért mondtam én erre, hogy ez egy biankó felhatalmazás egy szándék megvalósításához. Hát a tartalmi elemeket kellene ahhoz ismerni. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Szen tIványi István államtitkár úrnak. DR. SZENTIVÁNYI ISTVÁN külügyminisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Én azt hiszem, itt két különböző dologról van szó. Amikor a magyarromán alapszerződésről beszélünk, és erről az ügyről beszéltünk. A magyar alkotmány szellemében a magyarromán alapszerződés az alapvetően - ebben a szakaszában - kormányzati feladatkör, míg az Alkotmánybíróság döntése értelmében ez az egész ügy ez alapvetően országgyűlési feladat, de termész etesen azért kell kézbevegye a kormány - és azért
