Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 16 (212. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP):
1539 Szeretném kihangsúlyozni, hogy a Demokrata Néppárt mindig volt olyan bölcs, hogy 1947ben, amikor a Kisgazdapárt kettévált, és egyik része nehéz megprób áltatásokba ment, elhagyták a hazájukat, vagy börtönbe kerültek, a másik része kiszolgálta a Kommunista Pártot, a megszállót, a Demokrata Néppárt vezetői és tagjai voltak olyan bölcsek, hogy süllyedő hajóra nem lépnek, de ugyanolyan bölcsek, hogy kalózlobo gós hajóra sem szállnak fel. A Kereszténydemokrata Néppárt elődje a Demokrata Néppárt, mint mondottam, országos választást nyertünk '47ben, amiről jövőre szintén, úgy érzem, számos megemlékezést fogunk tartani. Varga Béláról meg kell jegyeznem és meg kell említenem, hogy azon rendkívüli emberek közé tartozik, aki számos korszakán ment át a magyar politikai életnek. Beleszületett az OsztrákMagyar Monarchiába, ott volt még Budaörsön az ezeréves királyság utolsó fellobbanásán, majd a Kisgazdapárt képviselője ként erőteljesen részt vett Magyarország demokratikus felépítésében, hiszen még ott voltak az első háború után Magyarországon az OsztrákMagyar Monarchia nyomai, ahogy 1989 után ma is itt vannak a parlamentben a 40 évi megszállásnak a nyomai, és ennek a ki egyensúlyozására és békére törekedett. Amikor a Nemzeti Főtanács elnökének megválasztották, az első halálos ítéletet félretette, nem írta alá, mondván, hogy egy pap nem írhat alá halálos ítéletet. A Nemzetgyűlés elnöke. Küzdelmei rendkívül nehezek voltak. Nem volt más választása, mint elhagyni a hazáját, és körülbelül 43 évig élt külföldön, ebből 41 évet az Egyesült Államokban. Az Egyesült Államokban a magyar emigráció feje volt, először a Magyar Nemzeti Bizottmány, majd később a Magyar Bizottság, mind a ke ttő menekült kormány volt, és jelentős tekintélyével a nagyon nehéz körülmények között sikerült mindig a magyar ügyet élve tartani. Ez azt jelentette, hogy akár a képviselőházban, akár a szenátusban, akár pedig különbizottságokban próbáltuk a világ figyelm ét fölhívni, hogy a magyar ügy nem oldódott meg. Megoldatlan kérdés addig, amíg megszállók ott lesznek, s a magyar nép szabadon nem dönt arról az államformáról, amelyben élni akar. Lakása szerény volt a Saint Mary's Homeban, egy kis szoba, egy nagyon kics i, de nagyon megható kápolna, s lényegében itt töltötte azt a hosszú időt, amíg Magyarországra visszatért. Lakása egy zarándokhely volt. Ahogy Rákóczit Rodostóban, Kossuthot Turinban meglátogatták, ő is fogadta a látogatókat, és nem volt olyan személy, aki zárt ajtókra talált volna Varga Bélánál, és igyekezett nemcsak kérni őket, akinél lehetősége volt, hogy ők is dolgozzanak a magyar ügyért, de ő maga is mindenkinek, amennyire lehetett, biztatást adott. Ezekről a beszélgetésekről, amelyek hosszú évtizedeke n át zajlottak le, egyetlenegyet említek meg. Varga Béla, Kovács Imre és jómagam társaságában meglátogatta Varga Bélát Vas Zoltán New Yorkban, s a beszélgetés végén azt kérdeztem tőle: te, aki még láttad Lenint, közel másfél évtizedet börtönben töltöttél, Sztálinnal is találkoztál, visszajöttél, mondd meg itt nekünk hármunknak, mi maradt meg benned a kommunizmusból. Pár másodperc múlva komoran azt felelte, hogy semmi. Ez is üzenetként mehetett volna a magyar néphez, de ezt nem lehetett megtenni. Varga Bélán ak háromszoros hű barátja volt Kovács Imre, nagyon és őszintén sajnálom, hogy nem élte meg a felszabadulást, Fercsey János, és talán szerénytelenség, de mondanom kell, jómagam, akikkel mindig és minden alkalommal sikerült együttlétünkben a múltat, a jelent s a jövőt is feltárni, inkább a jövőről ábrándozni. Ide kell sorolnom még a New Yorktól kissé távollévő Thassy Jenőt, aki szintén hű barátja volt Varga Bélának. A Mindenható megengedte, ami keveseknek adatott meg, hogy annyi idő távolléte után hazánkba vi sszajöhetett. Előttem van - és ezzel zárnám a megemlékezésemet - előttem van egy ember, egy igaz ember egy hazug korszakban. Előttem van egy bátor férfi, aki, mondhatnám, másokat is, meglepő és rettenthetetlen bátorsággal védte mindazokat, akiket üldöznek: franciákat, lengyeleket vagy a zsidókat. (15.50)
