Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 16 (212. szám) - Az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. NAGY FRIGYES (MSZP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. TROMBITÁS ZOLTÁN (Fidesz):
1517 általában én voltam a nyi latkozó főleg a párt részéről , hogy bárki ellen bármiféle kifogásunk lett volna egy adott esetben. Mi elviekről beszéltünk, elvi álláspontokat szögeztünk le. Nem azt gondoljuk, hogy a gazdasági élet szereplői önmagukban rosszak lennének vagy bármiféle ká rt tennének az országban, mi ilyenről soha nem beszéltünk, kedves Varga Lajos képviselőtársam. Nem erről van szó, hanem arról van szó, hogy a mi gondolkodásmódunk szerint a gazdasági élet szereplőit és a politikai élet szereplőit egy bizonyos fokig egymást ól el kell különíteni. Ez lehet, hogy egy jó felfogás, lehet, hogy rossz felfogás, a mi véleményünk szerint ez a követendő út. Amennyiben evvel nem ért egyet a parlament, természetesen más megoldást fog választani, mi azonban azt szeretnénk, ha ez a megold ás lenne, mert ez kizárja minden egyes - nem azt mondom, hogy kizárja minden egyes, de mindenesetre nagyobb biztosítékot nyújt, mint hogyha nincsenek ilyen szabályok. Ez a véleményünk. Nem véletlen az, hogy vannak olyan országok, ahol nagyon szigorú szabál yokat alkalmaznak, például az Egyesült Államokban, és a Fidesz által javasoltak korántsem olyan szigorúak, mint az Egyesült Államokban javasolt szabályok. Természetesen azokat is ki lehet játszani, hiszen az Egyesült Államokban is voltak különböző korrupci ós jellegű botrányok a politika és a gazdaság összefonódása kapcsán, s ott számos egyéb törvény - a lobbytörvénytől kezdve, egyebek - szabályozza azokat, hogy milyen mechanizmusok élhetnek a képviselők és a gazdaság között. Én azt gondolom, hogy jobb az, h a bizonyos dolgokat megtiltunk, bizonyos dolgokat alaposan beszabályozunk és tisztává teszünk, mint hogyha nem. Mi, amikor az első beterjesztés volt evvel kapcsolatban, három ok kapcsán nem írtuk alá ezt a beterjesztést; és ez a három ok egyrészt ennek a b onyolultsági foka volt, ami azóta bebizonyosodott, hogy olyan sokfajta javaslatot tartalmazott az eredeti ötpárti megállapodás, ami kezelhetetlenné tette ezt a dolgot, és ezért átdolgozásra vissza kellett kérni, tehát ez az idő bebizonyította, hogy itt jog os volt a fenntartásunk. A másik az előbb már említett gazdasági összeférhetetlenség, amiről még néhány szót szeretnék beszélni a későbbiekben, a harmadik pedig a hatálybalépés kérdése, amely most is élesen vitatott. Azt elmondtuk többször is, hogy a hatál ybalépés kérdése egy olyan kérdés, amit ez a parlament nem kerülhet meg úgy, hogy bármilyen szabályt hozunk, ha egyszer hozunk egy szabályt, akkor nem tehetjük meg azt, hogy magunkra nem vonatkoztatjuk ezeket a szabályokat. Nem mondhatjuk azt, hogy mindenk ire vonatkozik, majd akik jönnek később, de mi magunk viszont kivételezett személyek vagyunk, mert magunkra ezt nem vonatkoztatjuk. Ez egy farizeus magatartás lenne az én véleményem szerint. Tehát bármilyen lesz ez a szabály, ez ránk is kell hogy vonatkozz on. Természetesen nem visszamenőlegesen, hanem attól a ponttól kezdve, amikortól életbe léptetjük ezeket a szabályokat, attól a ponttól kell ezt vonatkoztatni, legyen ez bármilyen életbe léptetés. Önmagában véve egyébként az átláthatóság kérdése bármilyen dologban nagyon fontos, alapkérdés, avval egyetértünk, és evvel - azt hiszem - a tárgyalásokon mindenki egyetértett, bármelyik frakció részéről jött, hogy az átláthatóság kérdése alapkérdés. Azonban ez önmagában nem oldja meg a problémák egy részét. Mert h a van olyan összefonódás, amit meg kell akadályozni, és valaki visszaél ezzel, az összefonódás lehetőségével, és ezt ki is tudja használni ezt a lehetőséget, akkor, ha nincs tiltva ez a lehetőség - tehát megfoghatatlan, mivel nincsen tiltva , éppen ezért bizonyára számosan akadnának, akik szívesen elvállalnának esetleg egy szégyenérzetet akár a nyilvánosság előtt is annak érdekében, hogy milliókat pakolhassanak a zsebükbe, ha ezt a lehetőséget kihasználhatják. Tehát én azt mondom, hogy a nyilvánosság az al apkövetelmény, de természetesen önmagában véve nem elegendő. Felvetődött itt a 10 százalékos állami tulajdon. Az első beterjesztésben a többségi állami és önkormányzati tulajdonokban való részvételt próbálta volna meg tiltani az összeférhetetlenségi javasl at, ezt a későbbiekben Bihari Mihály képviselő úr 10 százalékra módosította a benyújtott javaslatában. Mi ezt még mindig kevésnek tartjuk, azt gondoljuk, hogy minden olyan helyen, ahol állami tulajdon van, ott a képviselők összeférhetetlenségét ki kell mon dani, ugyanez igaz az önkormányzatokra is. Azért gondoljuk ezt, mert - anélkül, hogy bővebben ki akarnék térni - ez
