Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 15 (211. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. GARAY ISTVÁN (MSZP):
1455 kép esek voltak? Nem a jog és a jogállamiság nevetségessé tétele az, hogy törvényi jogszabály, érvényes bírói ítéletek mellett az állam, valószínűleg törvénytelen úton és törvénytelen eszközökkel alkuszik az önkormányzatokkal és viszont? Vajon mit gondolnak mo st az önkormányzatok mellett kardoskodó, nemrég tüntetést szervező ellenzéki politikusok arról a választópolgári kérdésről, hogy miért nem tettek semmit ezen probléma megoldásáért, amikor tehettek volna, vagy éppen az lett volna a feladatuk, kötelességük, hiszen csak az általuk hozott és módosított törvényeket kellett volna betartaniuk és betartatniuk, de ezt még a tervezés szintjén sem tették meg? A kormánykoalíció és a kormány hibáit, mulasztásait természetesen nem menti egyáltalán az a tény, hogy a mosta ni kritikus igazságkeresők bizonytalan alapítványi és székházügyeiről is bőségesen olvashattunk a sajtóban annak idején. Az átlagember egyszerűen, tömören és csalódottan fogalmaz: ezek sem különbek. Ez a kijelentés nyomasztó teherként nehezedik minden tisz tességes országgyűlési képviselő és állami hivatalnok vállára is. Pedig biztosan döntő többségben vagyunk, akik még ma is megilletődve lépjük át az Országház kapuját abban a hitben, hogy szerény képességeinkhez mérten valamit tudunk lendíteni az ország sze kerén és a bennünket ide küldő közösség sorsán. Tudtuk a kezdetén is, hogy fel kell vállalni nehéz és népszerűtlen döntéseket egy jobb jövő reményében, egy olyan társadalmi, gazdasági és szociológiai helyzetben, amikor az emberek és családok jelentős részé nek napi megélhetési gondjai vannak. Nem vártunk és nem várunk mindezekért kétes értékű pozíciókat, anyagi előnyöket, de nem akarjuk elveszíteni szavahihetőségünket, emberi kapcsolatainkat és azt a megbecsülést, ami mögött esetenként több évtizedes tisztes séges életpályák húzódnak meg. Az ország sorsát illetően természetesen sokkal fontosabb az, hogy véleményem szerint a lakosság elérkezett tűrőképességének végső határához, a közvetlen környezetében nap mint nap megélt primitív adócsalások, a kriminalitás h atárát súroló vagy éppen átlépő, a háttérben a társadalmilag a legkisebb hasznot sem felmutató, hivalkodó vagyonosodások miatt. Ráadásul a választópolgár megtapasztalja - és természetesen már az előző parlamenti ciklusban is megtapasztalta - az egyes eleme iben professzionális, a sokszor kibogozhatatlan összefonódásokon alapuló, mindenféle joghézagot kihasználó, arrogánsan megnyilvánuló, a bűnüldözést és az igazságszolgáltatást is lejárató “fehérgalléros” állami korrupció terjedését. Ha a parlamentáris demok rácia és a jogállamiság eszközeivel, megfelelő törvények megalkotásával, hatékony kormányzati munkával záros határidőn belül nem tudunk hathatós válaszokat adni a fenti jelenségekre, akkor ez a lakosság részéről a demokratikus intézményrendszerbe vetett bi zalom további erózióját fogja okozni, politikai instabilitással, a parlamentáris eszközöket tagadó, úgymond, meghaladni kívánó szervezetek színrelépésével, megerősödésével és ennek minden következményével. Éppen ezért van a mostani helyzetben precedens ért éke a Tocsikügynek. A különböző szinten beindult vizsgálatok, az első részeredmények, a nyilvánosság, az írott és az elektronikus sajtó látható ereje, bizonyos személyi döntések talán azt mutatják, ha recsegveropogva is, de beindult a demokrácia intézmén yrendszere, gépezete. (22.30) Reméljük és elvárjuk, hogy a minden részletre kiterjedő eljárás személyekre való tekintet nélkül fel fogja tárni a legapróbb részleteket, kényszerítő erővel hatva a politikailag besározódottakra, a megfelelő konzekvenciák levo nására. A jogszabályokkal szemben vétők számára pedig biztosítani fogja a törvény szabta erkölcsi és anyagi elmarasztalást. Ha ez így fog történni, akkor sokkal többet nyerhetünk vissza, mint 804 millió forintot - habár ez is irdatlan nagy összeg, és remél hetőleg minél több visszakerül belőle az államkasszába , hanem legalábbis részben az emberek hitét és bizalmát, ami a politikában és a hétköznapi életben az egyik legnagyobb kincs. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
