Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 15 (211. szám) - Az atomenergiáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - SZŐDI IMRE (MSZP):
1438 nemcsak erről van szó, nemcsak az energiáról, hanem ennek a nem mindennapi energiaforrásnak a békés és biztonságos felhasználásáról, szabályozási elveinek rögzítéséről, más törvényekkel való kapcsolatáról, környezetünk biztonságáról. Mielőtt a törvénytervezet részleteibe mennénk, engedjenek meg egy kis történelmi visszatekintést. Az energia fogalma a XIX . században érlelődött ki. Ekkor értették meg az energia megmaradásának törvényét. A minden földi energia végső forrásának tekintett Napot egy hatalmas, forró, de fokozatosan kihűlő gázbolygónak gondolták. A kor legmélyebben gondolkodó fizikusai megpróbált ák becsülni a Nap életkorát, és ragyogásának még ezután föltételezhető időtartalmát. Pár ezer évet kaptak. Kora tudományában járatos Madách Imre is ezért adott rövid időt és jövőt az emberi fajnak. Az ember tragédiája című művében a következőket írja: "Mid őn az ember földén megjelent, / jól béruházott éléskamra volt az: / csak a kezét kellett kinyújtani, hogy készen szedje mindazt, ami kell. / Négy ezredév után a Nap kihűl, / növényeket nem szül többé a Föld. / E négy évezred tehát a miénk, / hogy a Napot p ótolni megtanuljuk." Száz esztendeje, 1895ben fedezte fel Becquerel a radioaktivitást. Erre alapozva 1923ban mutatott rá Hevesy György elsőként arra, hogy évezredekről évmilliárdokra nyúlik a kozmikus időskála, ha kémiai energia helyett nukleáris energia táplálja a Napot. Lord Rutherford 1933ban számolt be arról, hogy a radioaktivitás által termelt nagy energiájú részecskékkel bombázva sikerült átalakítania az atommagot. Elmondta, hogy az egyes átalakulásokban a molekula kémiai energiája elektromosan sem leges, így akadály nélkül megközelítheti a pozitív atommagot és átalakíthatja. Ha ebben a reakcióban új neutronok is keletkeznek, azok már további magokat hasítanak át négy neutron keletkezése közben. Majd a négy neutronból nyolc támad, és egyre nő a neutr onlavina. Ez a szabályozatlan láncreakció az atombomba. Roosevelt elnök az amerikai atomprogram indítását 1939 őszén rendelte el. Ennek első eredménye volt a chicagói atomreaktor 1942ben. Ezeket a nagyteljesítményű reaktorokat áramló víz hűtötte, mint ma a világ legtöbb reaktorában. A nem békés célú hasznosítás negatív eredményei a következők voltak. Az első plutóniumtöltetű atombombát 1945. július 16án próbálták ki az Egyesült Államok déli részén lévő sivatagban. Ekkorra már Berlin elesett, Németország l etette a fegyvert. Az amerikaiak azonban ekkor már Japánt érezték fő ellenségüknek. 1945. augusztus 6án uránbombát dobtak Hirosimára, augusztus 9én plutóniumbombát dobtak Nagaszakira. Kétszázezer japán halt meg, nagy többségük fegyvertelen, polgári áldoz at. Amikor a második világháború véget ért, a közfigyelem az atomenergia békés alkalmazása felé fordult. A magánvállalatok reaktorokat kezdtek építeni energiatermelésre. Így előtérbe került a reaktorok biztonságának kérdése. Az első amerikai reaktorbiztons ági tanács elnöke a magyar származású Teller Ede lett. Ez a bizottság jött rá arra, hogy az első plutóniumtermelő reaktorok szerkezetileg nem elég biztonságosak, bennük az uránhasadásban termelt gyors neutronokat grafitban lassítják le, hogy azok jó hatás fokkal hasítsanak tovább urán atommagokat. A fejlődő hőt víz vezeti el. A víz azonban maga is nyel el elektronokat. Ha mármost a reaktor véletlenül túlhevülne, neutronelnyelő anyag távozik el, több neutron marad vissza, megszaporodik a maghasadás, a reakto r még forróbb lesz: a láncreakció megszalad. Teller Ede elérte, hogy ezeket az instabil urángrafitvíz rendszerű reaktorokat Amerikában leállítsák. Hogy Teller Ede aggodalma jogos volt, bizonyí totta 1986ban a csernobili reaktor katasztrófája. Ma már a legtöbb reaktorban nem grafit, hanem víz lassítja le a neutronokat. Ha ilyen reaktor túlhevül, akkor eltávozik a víz. A neutronok nem lassulnak le, nem képesek hasítani. A láncreakció
