Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 15 (211. szám) - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP):
1422 döntő jelentőségű, nagy kér déseket nyugodt és az érintettek bevonásával folyó vitában lehet és szabad csak tisztázni. Azt sem tartom túlságosan szerencsésnek, hogy a kormány maga mint testület sem szembesül egy ilyen kérdéssel, vagy legalábbis nekünk erről nincs tudomásunk. Ha a kor mány maga akart volna ezen a téren most lépni, akkor föltehetőleg betette volna a tervezetbe, így tehát nagyon fölmerül az, hogy egy sokkal szűkebb lobbyérdek húzódik meg, és egy csoportérdeket szolgálva próbálunk valamilyenfajta előnyhöz juttatni egyeseke t, hátrányhoz juttatni másokat. A dolog konkrétumáról is szeretnék azért néhány gondolatot elmondani. Önmagában véve az, hogy a parlamentnek törődnie kell az Érdekegyeztető Tanács egyegy oldalának belső rendjével, vagy legalábbis meg kell nyugodnia a teki ntetben, hogy ott reális módon mennek a dolgok, ez talán nem vitatható. Azt azonban nagyon megfontolásra ajánlom a tisztelt Háznak és a kormánynak is, hogy egy járulékbefizetési arányt próbáljunk elfogadni mutatószámnak. Mint ahogy ez egy járulékarányos j avaslat. Úgy érzem, hogy rengeteg alapelvet sértünk, még akkor is, hogyha ennek a rendszernek a mai alkalmazása egyes megítélések szerint talán éppen egy létszámarányos és reális rendet hozna létre. Én ezt most nem akarom vitatni. Vitathatnám, de nem innen akarom a gondolatmenetet futtatni. De ha egy rendszer elvileg önmagában azt teszi lehetővé, hogy valamilyen szempontból gazdagabb embercsoportnak nagyobb legyen a súlya egy tárgyaláson, mint a vele azonos létszámú szegényebb embercsoportnak, akkor én nagy on remélem, hogy ez a parlament sem véletlenül, sem odafigyelve, sem oda nem figyelve ilyen megoldást nem fog választani. Tudniillik ez nagyon ellene menetel mindannak, amiről az elvek szintjén beszélni szoktunk. Tehát azt hiszem, hogy lehet találni nagyon sokfajta technikát, tagdíjfizetők számát vagy egyebeket, amelyek súlyozzák az oldalak résztvevőit. Természetesen egész más a világa, a belső világa a munkaadói oldalnak és egész más a munkavállalói oldalnak, de bizonyára egy kiérlelt vitában elsősorban az oldalak maguk letehetnek egy olyan javaslatot, amit aztán ide lehet hozni, amit végig lehet még politikai szempontból vitatni, és lehetőleg egy ilyen nagy horderejű kérdésben konszenzussal eredményre jutni. Megítélésem szerint járulékarányos szavazati ren dszer bevezetése egy ilyen múlt századi, nagyon vagyonalapú, szenzus jellegű megoldás semmilyen körülmények között nem illik be egy modern társadalom érdekegyeztetési rendszerébe. Ha biztosítási elvekre hivatkozunk és azt mondjuk, hogy kérem, ne értékeljük túl ezt a javaslatot... Hiszen a konkrét javaslat miről szól? Csak a Munkaerőpiaci Alappal kapcsolatos bizonyos döntések meghozatalát végző testületre írná elő ezt a bizonyos járulékarányos dolgot. Ha ez egy valódi biztosítási rendszer, akkor mégmég leh etne érveket fölsorolni az ilyenfajta megoldásnak. (19.50) Azonban arra kell rámutatni, hogy jelen helyzetben ez mindenképp túlmutat saját magán. Ha megszületik egyszer egy modell, ami munkaadói csoportok, oldalak belső súlyozását megadja, ez a modell át fog szaladni feltehetőleg, mintegy hivatkozási alapként az érdekegyeztetés egész mechanizmusán. Akkor pedig sokkal nagyobb horderejű kérdésről van szó, minthogy egy módosító indítvánnyal meg az ahhoz beadott és a parlament előtt már nem is teljes energiával megvitatott csatlakozó módosító indítvánnyal meg lehetne hozni. Ahogy az előbb példaképpen hoztam a személyi jövedelemadó törvény sanyarú sorsát, ugyanígy egy picit vissza kell térnem egy másik napirendi pontra - most csak mint példára , hogy ha ki lehet venni a biztosítási rendszerből az egészségügyet egy törvényben úgy, hogy erről a miniszteri expozé még egy árva szót sem szól, akkor nem a világos beszéd talaján dolgozik a parlament, s nem szembesítjük a társadalmat azokkal a változások kal, amelyeket végig akarunk vinni. Ilyen lenne ez a módosító indítvány is. Én tehát nagyon remélem, hogy végül nem emeljük törvényerőre ebben a formában semmiképpen. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
