Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 15 (211. szám) - Bejelentés interpelláció elmondásának elhalasztásáról - Dr. Torgyán József (FKGP) - a külügyminiszterhez - "Kinek az érdekeit szolgálja és hogyan a magyar konzul?" címmel - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN külügyminisztériumi államtitkár:
1363 Az ön ukrajnai konzulja ugyanis kellemetlen, számára veszélyes programnak tarthatta az eseményt, ezért annak átvészelésére törekedett. Esetlenül azon igyekezett, nehogy bármivel is irritálja az ukrán hatóságokat. Mintha a magyar diplomata feladata ma is a külföldnek való tetszés lenne. Más kérdés, hogy felkészületlensége és - diplomata létére - hiányos diplomáciai érzéke miatt törekvése e téren sem volt sikeres. Konzulja kívülállását hangsúlyozandó, bántóan semmitmondó beszédet ta rtott, amit azonnal oroszra fordított. Ez már azért is visszatetszést keltett, mert tudomásom szerint az eseménynek - az ukrán közigazgatás vezetőinek kivételével - csupa magyar résztvevője volt. De ő sem orosz, így számára ez a tolmácsolás irritáló lehete tt. A gyászoló tömegek számára pedig ez több volt tapintatlanságnál, hiszen a konzul tragédiájuk okozójának, a népirtást elkövetett szovjet hatalomnak a hivatalos nyelvén szólalt meg. A résztvevők azóta is azon gondolkodnak, mitől lenne sikerágazat a magya r külpolitika. A szolyvai völgytől légvonalban néhány kilométerre van a Vereckeihágó, ahova a millecentenáriumot ünneplőket nem engedték be. Önök csendben maradtak, a sértést eltűrték. Kérdezem tehát az államtitkár úrtól, kit és hogyan képvisel a magyar k ülpolitika, miként sikeres az önök külpolitikája, (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) egyénileg, csoportilag vagy társadalmilag? Milyen instrukciókat kapott az eseményekkel kapcsolatban konzulja, és munkájáért megdicsértee? Várom válaszát. (Taps a Független Kisgazdapárt soraiból.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. A kérdésre SzentIványi István külügyminisztériumi államtitkár válaszol. Megadom a szót. DR. SZENTIVÁNYI ISTVÁN külügyminisztériumi államtitkár : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Komolyan aggódom, hogy kifogyóban lehet a fontos aktuális témákból a frakcióvezető úr, ha ezt a kérdést immár másodszorra hozza fel két hónap távlatából. (Taps a kormánypárti padsorokból.) Való ban nem hiszem, hogy olyan ügy, amivel az Országgyűlés figyelmét le kéne kötnünk, és az idejét hosszasan rabolnunk kéne, de kénytelen vagyok, hiszen frakcióvezető úr megszólított. Hadd jelezzem azt az instrukció kapcsán, Povázsai úr azt az instrukciót kapt a - és tudomásom szerint azt az instrukciót is hajtotta végre , hogy önt az ottani mozgásában, programjának megszervezésében minden tekintetben segítse. Ez meg is történt, úgy tudjuk, hogy végig kísérte önt, elintézte azt - ami korábban nem volt könnyű , hogy a vereckei emlékműnél látogatást tehessen, és mindenben igyekezett az ön számára rendelkezésre állni. Ami az említett megemlékezésen való részvételét illeti, mi önön kívül senkitől nem kaptunk olyan jelzést, hogy az ő jelenléte zavaró lett volna, vag y visszatetszést keltett volna. Úgy viselkedett, ahogy ez egy diplomatától elvárható volt. Valóban, röviden mondott egy magyar beszédet, ezt követően ténylegesen oroszul fordult a jelenlévőkhöz, itt azonban tudni kell, hogy az orosz nyelv az ebben az esetb en nem az egykori rabtartók nyelvét jelenti, hanem alapvetően Ukrajnában egy másodikként használt közvetítő nyelv, amelynek a használatát az ukrán hatóságok és az ott jelen lévő képviselők nem észrevételezték, illetve nem sérelmezték. Ha Povázsai úr tudna ukránul, akkor természetesen szerencsésebb lett volna, ha ukránul tud beszélni hozzájuk, de Povázsai úr nem beszél ukránul, ezt most utólag ismételten ellenőriztem az ő személyzeti anyagából. Oroszul tud, ukránul nem tud beszélni. Tehát én azt hiszem, hogy mindez, amit Povázsai úr tett, abban semmi kivetnivalót nem találunk, mi a magunk részéről már lezártnak tekintettük az ön szeptember 10ei parlamenti megnyilatkozása nyomán ezt az ügyet. Nem is igazán értjük, hogy milyen módon kerülhetett ez elő.
