Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 11 (199. szám) - A párizsi békeszerződés 27. cikke 2. pontjának végrehajtásával kapcsolatos feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - TÓTH PÁL, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója:
135 Fontos az, hogy ez a döntés kimondta azt is, hogy a zsidó közösségnek juttatandó vagyon csak Magyarországon használható fel, csak Magyarországon élő s zemélyek és szervezetek céljaira, valamint fontos volt az is, hogy ebben egyetértésre tudtunk jutni, bár ebben a tekintetben a magyar Alkotmánybíróság döntése egyértelműen irányadó és meghatározó volt számunkra, hogy ez a fajta kárpótlás csakis az eddigi k árpótlási törvények szellemének megfelelően történhet meg. (10.40) Ez egy olyan alapelv, amelyet itt is érvényesítenünk kell, erre az Alkotmánybíróság is kötelez. Ezt azért vagyok kénytelen most ennyire hangsúlyozni, mert az elmúlt napokban már több olyan sajtótájékoztató és megnyilatkozás volt, amely úgy tűnik, hogy félreértésből táplálkozik, nem a tények pontos ismeretéből, és jobb, hogyha önök, tisztelt képviselőtársaim és esetleg a rám figyelő közönség is tudomást szerez arról, hogy miről van szó. Szere tném még egyúttal azt is elmondani, hogy egy nemzetközi kötelezettségről is van szó. A párizsi békeszerződés teljesítéséről. Erre tehát fokozott figyelmet fordítanak az ebben részes államok is, a világ vezető országai, ezt volt hivatva jelezni az a tény is , hogy Eisenstadt nagykövet úr, az Egyesült Államok volt brüsszeli nagykövete Clinton elnök megbízottjaként foglalkozott általában a Keleteurópai zsidóság kárpótlásának kérdésében és azon belül is a közösségi javak kérdéseivel, vele is több megbeszélést f olytattunk, s úgy tűnik, hogy ma mindenki, minden érintett egyet tud érteni azokban az alapelvekben, amiről ez a határozat szól. Ez a határozat azonban csak az első lépés. Minden további lépés önök elé fog kerülni, tisztelt képviselőtársaim, hiszen termész etesen a vagyoni juttatás mértéke, illetőleg az egyes ehhez szükséges törvénymódosítások az önök hozzájárulását és az önök támogatását is igénylik, tehát csak olyasmi történhet, amivel előzetesen a magyar kormány és a zsidó szervezetek egyetértenek, illetv e amelyhez önök is áldásukat és hozzájárulásukat adják. Szeretném még ezentúl elmondani, hogy én azt hiszen, hogy itt most mindenki nevében beszélhetek. A kormány és valamennyi képviselő nevében, és hogy mindannyian érezzék, hogy itt egy súlyos erkölcsi fe lelősség nehezedik ránk. Erkölcsi kérdés is az, nemcsak nemzetközi jogi kötelezettség, nemcsak egy alkotmánybírósági határozat végrehajtása, hanem erkölcsi kötelesség is számunkra, hogy ennek az ügynek a végére megnyugtatóan tegyünk pontot. Ez fejezi ki me gfelelő módon Magyarország elkötelezettségét a tulajdon tisztelete, az emberi jogok és az új demokrácia alapelvei iránt, egyúttal jelezve azt is, amelyet az 1946os 26. számú törvény már egyértelművé tett, közvetlenül a háború után - akkor még egyébként a törvény előterjesztésében jelentős kisgazda támogatással is, hiszen a meghatározó ereje ennek a parlamentnek a Kisgazdapárt volt , hogy ez minden szempontból Magyarországnak egy olyan kötelezettsége, amely örömmel kíván eleget tenni. Tisztelt Ház! Én azt hiszen, hogy tovább nem szükséges az önök idejét rabolnom, hiszen ismerik az előterjesztést, tudják, hogy miről van szó, ismerik a korábbi híradásokból annak körvonalait, én kérem a tisztelt Házat, hogy tárgyalja meg, majd pedig támogatásáról biztosítsa el őterjesztésemet. Köszönöm szépen. (Taps a teremben.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm SzentIványi István előterjesztését. Most megadom a szót Tóth Pálnak, az emberi jogi bizottság előadójának. TÓTH PÁL , az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizot tság előadója : Köszönöm szépen a szót, elnök asszony! Tisztelt Ház! Bizottságunk még július 19én foglalkozott ezzel az előterjesztéssel. Ami ebben érdekes, az az, hogy az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság igen ritkán tá rgyal olyan előterjesztéseket, amelyet a Külügyminisztérium, ill. a külügyminiszter úr jegyzett. El kell mondanom önöknek, hogy noha kárpótlási ügyről volt szó, és igen jelentős és fontos ügyről, a bizottsági vita, hogy egészen finoman fogalmazzak, hát eny hén szólva lanyha volt. Annak ellenére, hogy az előtte való, tehát a bizottsági megtárgyalás előtti napon Torgyán József képviselő úr itt a Házban - ha jól emlékszem, egy napirend előtti felszólalás
