Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 15 (211. szám) - A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvényjavaslat, valamint az egészségügyi természetbeni ellátások finanszírozásának változásával összefüggő törvénymódosít... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF):
1339 a járulék az egy olyan szerződés az állampolgár, a biztosított és a biztosító között, amely esetében a többletbevételért, a többletbefizetésért többletszolgáltatás járna. Mi történt tehát ? Született valamelyik pénzügyminisztériumi zseni fejében egy zseniális ötlet, azt mondta, ha ez így van - és így van, mert az Alkotmánybíróság ezt mondja, azzal nem tudok vitatkozni , akkor kereszteljük át a járulékot adóvá. Igaz, hogy ugyanúgy fog működ ni. Nagyon speciális adó lesz, mert ugyanúgy a társadalombiztosítási önkormányzat fogja beszedni. Ugyanúgy ő fogja kezelni, és minden más adótól függetlenül, ami tehát úgy működik, hogy egy közös államkasszába, az államkincstárba kerül be, és nem célzottan kerül be, ezt az adónak nevezett valamit kizárólag az egészségügy működtetésére lehet fordítani. Ezt, kérem, eddig ugyanezekkel a feltételekkel társadalombiztosítási járuléknak hívták, most is az, csak éppen adóvá kereszteltetett át. Szerintem, tisztelt p énzügyminisztériumi államtitkár úr, ha Jancsikát Juliskának keresztelik át, attól az még nem fog gyereket szülni. Tehát ez az átkeresztelés nem hiszem, hogy kiállja az alkotmánybírósági próbát. De milyen áldozatokat hozott azért a Pénzügyminisztérium, hogy ezt megtehesse, mármint hogy adóként kiterjeszthesse a járulékoltatás, illetve az adóztatás körét? Egy rettenetes és meggondolatlan áldozatot. Tisztelt Kormány! Tisztelt pénzügyminisztériumi Államtitkár Úr! Tessék belegondolni, hogy abban a pillanatban, a mikor az állam állampolgári jogúvá teszi az egészségügyi ellátást, akkor ezzel milyen kötelezettségeket vállal magára! Tessék meggondolni, hogy amikor a forráscserét Békesi pénzügyminiszter úr annak idején megcsinálta, akkor az egészségügyi kiadások 100 mi lliárd alatt voltak, most 520 milliárdot tesznek ki, ellentétben a családi pótlékkal, ami aránytalanul kis mértékben, néhány százalékkal növekedett mindössze. Én emlékeztetem az igen tisztelt jelenlegi pénzügyminiszter urat, hogy Békesi pénzügyminiszter úr úgy tűnik, hogy előrelátóbb volt, és bölcsebbnek bizonyult a történelem fényében, mert ha ezt az árrobbanással fenyegető feladatot a költségvetés átvállalja azért, hogy most egy vagy két évig pluszforráshoz jusson, azzal akkora terhet vállal magára, ami v alóban az államháztartásnak a költségvetési, állami költségvetési részét hosszú távon finanszírozhatatlanná teheti. Véleményem szerint tenné is. Ugyanis nem lehet egy biztosítási rendszerről visszatérni egy állami egészségügyi szolgálati rendszerre egykét évre. A biztosítási rendszerek beérési ideje 1020 év a világon mindenütt. Nálunk lassabb volt, hát az egész fejlődésünk inkább stagnálás volt, tehát 5060 évbe telt. Ha most visszatérünk egy olyan rendszerre, amely állampolgári jogúvá teszi az egészségüg yi ellátást, ezzel megszűnik a biztosítási jogviszony, tehát az a fajta probléma, hogy '88tól tudjuk a biztosítási befizetéseket számon tartani, és ennek alapján a kifizetéseket valamilyen módon arányba hozni az életkeresettel, ez, ha egykét év kiesik, a kkor újra elölről kezdhetjük, tehát '88tól '96ig nyolc évet megint veszteni fogunk, vagy tízet, vagy tizenkettőt, ha megint vissza kívánunk térni a biztosítási rendszerre. (12.30) Na most, a biztosítási rendszer előnyei valószínűleg nagyobbak, mint a hát rányai. Az, hogy itt Ungár Klára képviselő asszony a társadalombiztosítás helyszínen való felkoncolását követelte erről a szószékről, az ugye, azt jelenti, hogy mélységesen elégedetlen, sértve érzi magát a tb gazdálkodásával. Ezt én teljes mértékben megéle m, átélem és megértem. Ilyen dühöt az ember akkor érez, amikor a házastársa megcsalja, de abból még nem következik az, hogy a házasság intézményét kell megszüntetni, legfeljebb az asszonyt vagy az urat kicserélni. Tehát attól, hogy ez a társadalombiztosítá s most nem a kívánt szinten működik, még nem kell az egész társadalombiztosítási vagy biztosítási elvet feladni. Nemcsak azért, mert ez konszenzussal született, hanem azért, mert azért született konszenzussal, mivel mindannyian beláttuk - a jelenlegi parla menti pártok , hogy az állam mindenkori mohósága, a költségvetés mindenkori deficitből eredő éhsége, pénzéhsége ellen egyetlen védekezése van a társadalomnak: az, hogyha egy, a költségvetéstől, a politikai pártoktól, a mindenkori kormánytól független, öná lló, és külön erre a célra választott felügyelet mellett működik.
