Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 15 (211. szám) - A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvényjavaslat, valamint az egészségügyi természetbeni ellátások finanszírozásának változásával összefüggő törvénymódosít... - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - UNGÁR KLÁRA, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója:
1313 egyirányú utcába, nekem sincs szándékomban összeütközni a szembejövőkkel, de biztos, hogy össze fogok velük ütközni. Kérem a magyar kultúra nevében önöket arra, hogy - annál is inkább, mivel a szolgáltat ások köre sem tisztázódott még - szét kellene választani valahogy a szervesen a kultúrához tartozó részét és a - bocsánat a szóért - a sumákoló részét ebben a törvényben. Nem tisztázott számunkra az sem, hogy milyen alapokból, milyen formában fognak hozzáj utni a kompenzációhoz az emberek és meggyőződésem, hogyha a kalocsai nyugdíjasklub majd kompenzációért fog fordulni ehhez az alaphoz, egyáltalán nem biztos, hogy ezt meg fogja kapni. Tisztelt Képviselőtársaim! Önöket is kérem arra, hogy gondolják végig min dezt, amit elmondtam, és 1997re ne kerüljenek még bele a járulékfizetés kötelezettségébe azok, akiket a törvény javasol, hanem gondoljuk ezt még egyszer végig. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Kösz önöm szépen. Megkérdezem Ungár Klára képviselő asszonyt, milyen címen kíván szót kérni? Az érintett bizottság előadójaként, pontosabban elnökeként vagy elnökhelyetteseként. Megadom a szót. UNGÁR KLÁRA , a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója : Tiszte lt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Én a költségvetési bizottság kijelölt előadója vagyok és nem az elnöke és az alelnöke, de köszönöm a bizalmat. A költségvetési bizottság az előttünk fekvő három törvényt - amelyek összefüggnek - általános vitára alkalmasnak ta lálta. A többségi vélemény mellett tudtommal kisebbségi vélemény is elhangzik majd, Csépe úr fogja elmondani. A költségvetési bizottságban a szociális bizottság előadója által már elmondott alapelveket támogattuk, és az alapelveken kívül az elénk benyújtot t törvénytervezetet is alkalmasnak találtuk arra, hogy a problémát kezelje. Nyilván nem zárja ez a lehetőség ki, hogy a részletekhez módosító indítványokat nyújtsunk be. Az előttünk fekvő törvénytervezet, illetve a hozzá kapcsolódó másik két törvény beveze t egy új fogalmat, az egészségügyi hozzájárulást. Az egészségügy finanszírozására ezért ezen túl nem járulékot fizetünk, amelyhez biztosítási elv kapcsolódik, hiszen a fizetett járulékok tulajdonképpen eddig is adóként működtek. Nem olyan rendszerességgel és nem olyan ütemben betegedtünk meg, nem úgy használtuk az egészségügyi szolgáltatásokat, ahogy a jövedelmünk alakult. Sőt, azt is mondhatnám, valószínűleg fordított volt az arányosság. Nagy tömegben az alacsonyabb jövedelműek - lévén hogy ők a nyugdíjaso k és az idősebbek - többször használják az egészségügyi ellátást. Tehát eddig is a járulék úgy működött, mint egy adó. A béreket terhelte, a magasabb bérrel rendelkezőket magasabb arányban terhelte, és ugyanakkor a fölhasználás oldaláról az igények döntött ék el az egészségügyi szolgáltatások igénybevételét. Nevezhettük eddig is járuléknak, talán őszintébb és igazabb, ha most egészségügyi hozzájárulásnak nevezzük. Fölmerült a bizottság ülésén, hogy nem koraie még, nem meglepően gyorse, hogy a kormány elé t erjesztette ezt a három törvényjavaslatot. Azt gondolom, és többen azt gondoltuk, hogy inkább egy kicsit késésben van a kormány. Hiszen egy alkalmatlan kísérlet '95. március 12én - rövidebb és lánykori nevén Bokroscsomagban - már megtörtént, arra vonatko zóan, hogy a járulékfizetők körét kiterjesszük. Azt gondolom, azzal nem vádolható a kormány, hogy elhamarkodta vagy elkapkodta volna ezeknek a törvényeknek a benyújtását. Fölmerült az a lehetőség, hogy miután alanyi jogon fog az egészségügyi ellátás járni a későbbiekben, nem visszalépése ez a biztosítási jogviszonyhoz képest. Miután a biztosítási jogviszony az eddigi törvényekben úgy fogalmazódott meg, ami tulajdonképpen vészhelyzetben, illetve szükséghelyzetben alanyi jogként működött, ezért azt gondolom és többen azt gondoljuk, hogy őszintébb és igazabb kimondani újra az alanyi jogot.
